Csendes Percek március 15.

[csendespercek at lists.ghost.hu]

                        2005. március 15. kedd                        

Neh 9,9-21.

Megláttad őseink nyomorúságát Egyiptomban, és meghallottad kiáltásukat
a Vörös-tengernél. Jeleket és csodákat tettél a fáraó előtt, összes
szolgája előtt és országának egész népe előtt, mert tudtad, hogy
gőgösen bántak velük. Olyan nevet szereztél magadnak, amely ma is
megvan. A tengert kettéválasztottad előttük, úgyhogy a szárazon
vonultak át a tenger közepén. Üldözőiket úgy dobtad az örvénybe, mint
követ a hatalmas vizekbe. Felhőoszlopban vezetted őket nappal és
tűzoszlopban éjjel, hogy megvilágítsd nekik az utat, amelyen járnak.
Majd alászálltál a Sínai-hegyre, és beszéltél velük az égből. Adtál
nekik helyes törvényeket, igaz tanításokat, jó rendelkezéseket és
parancsolatokat. Megismertetted velük szent nyugalomnapodat, és
parancsolatokat, rendelkezéseket és törvényt adtál nekik szolgád, Mózes
által. Az égből adtál nekik kenyeret, amikor éheztek, és a kősziklából
fakasztottál vizet, amikor szomjaztak. Azt mondtad nekik, hogy menjenek
be, és vegyék birtokba azt a földet, amelyet esküre emelt kézzel
ígértél oda nekik. A mi őseink azonban gőgösek voltak, nyakaskodtak, és
nem hallgattak parancsolataidra. Nem akartak engedelmeskedni, nem
emlékeztek csodáidra, amelyeket velük tettél, hanem nyakaskodtak, és
makacsságukban arra adták a fejüket, hogy visszatérnek a szolgaságba.
De te bűnbocsátó Isten vagy, kegyelmes és irgalmas, hosszú a türelmed
és nagy a szereteted, ezért nem hagytad el őket. Pedig még borjúszobrot
is készítettek maguknak, és ezt mondták: Ez a te istened, aki kihozott
téged Egyiptomból! Ilyen gyalázatos dolgot követtek el. De te nagy
irgalmadban nem hagytad el őket a pusztában. Nem távozott el tőlük a
felhőoszlop nappal, hogy vezesse őket az úton, sem a tűzoszlop éjjel,
hogy világítson nekik az úton, amelyen jártak. Jóságos lelkedet adtad,
hogy értelmessé tegye őket. Nem vontad meg szájuktól mannádat, és adtál
nekik vizet, amikor szomjaztak. Negyven éven át gondoskodtál róluk a
pusztában, nem nélkülöztek, ruháikat nem nyűtték el, és lábuk nem
dagadt meg.

                      EGYSZERRE CSAK EGY LÉPÉS
                      

Ne aggódjatok tehát a holnapért, mert a holnap majd aggódik magáért:
elég minden napnak a maga baja. (Mt 6,34)

Nemrégiben az ország egy eldugott részébe kellett autóznunk. Mielőtt
útra keltünk volna, a férjem beszerezte a szükséges térképeket és
információkat, és megkért, hogy legyek én a navigátor. A részletes
útmutatóban minden egyes kanyar és forduló lépésről lépésre fel volt
tüntetve. De amint átfutottam az utasítások hosszú listáját, elfogott
az aggodalom. Túl sok volt az út, a kereszteződés és a
forgalomelterelés, hogy mindezt egyszerre átlássam. Soha sem lennék
képes a sikeres navigációra ebben a szövevényben. De azután rájöttem
arra, hogy mindig csak a következő elágazásig, kereszteződésig szóló
utasítást kell figyelembe vennem a biztonságos célba érésig. Aggodalmam
abból fakadt, hogy egyszerre próbáltam meg előre átlátni az előttem
lévő feladatot.
Ez a felismerés hasznos lehet számunkra a hitéletünk útján is. Nem
ismerjük előre a jövőbe vezető teljes utat, túl sok lenne egyszerre
megbirkózni vele. Ehelyett lépésről lépésre haladunk előre. Rábízhatjuk
magunkat Isten vezetésére, tudva, hogy elkísér ugyanúgy, ahogy Izrael
népével együtt járt a pusztában, és kegyelmét és erejét ajánlja a
szükség idején. 

Imádság: Istenünk, bocsásd meg jövőnkkel kapcsolatos szükségtelen
aggodalmainkat. Segíts tőled várni a vezetést és megtartatást. Ámen.

Bárhová visz az utunk, Isten ott lesz velünk.
Elaine Brown (Perthshire, Skócia)

IMÁDKOZZUNK ÉS BÍZZUNK ISTEN VEZETÉSÉBEN!