Csendes Percek június 26.

[csendespercek at lists.ghost.hu]

                      2005. június 26. vasárnap                       

Józs 1,1-9.

1 Mózesnek, az ÚR szolgájának halála után ezt mondta az ÚR Józsuénak,
Nún fiának, Mózes szolgájának: 2 Az én szolgám, Mózes meghalt. Most
azért indulj, kelj át itt a Jordánon, te és ez az egész nép arra a
földre, amelyet én adok Izráel fiainak. 3 Nektek adok minden helyet,
ahová léptek, ahogyan megígértem Mózesnek. 4 A pusztától és a
Libánontól a nagy folyamig, az Eufrátesz folyamig, nyugat felé pedig a
nagy tengerig a ti területetek lesz a hettiták egész országa. 5 Senki
sem állhat ellened egész életedben. Veled leszek, ahogy Mózessel is
vele voltam. Nem maradok el tőled, nem hagylak el. 6 Légy erős és
bátor, mert te teszed ezt a népet annak az országnak az örökösévé,
amelyről megesküdtem atyáiknak, hogy nekik adom. 7 Csak légy igen bátor
és erős, őrizd meg, és tartsd meg azt a törvényt, amelyet Mózes, az én
szolgám parancsolt neked. Ne térj el tőle se jobbra, se balra, hogy
boldogulj mindenütt, amerre csak jársz. 8 Ne hagyd abba ennek a
törvénykönyvnek az olvasását, hanem tanulmányozd éjjel-nappal, őrizd
meg, és tartsd meg mindazt, ami ebben meg van írva. Akkor sikerrel
jársz utadon, és boldogulsz. 9 Megparancsoltam neked, hogy légy erős és
bátor. Ne félj, és ne rettegj, mert veled van Istened, az ÚR,
mindenütt, amerre csak jársz.

                        IGEHIRDETÉS ÉS IMA 
                         

De a föld tele lesz az Úr dicsőségének ismeretével, ahogyan a tengert
víz borítja. (Hab 2,14)

Néhány évvel ezelőtt megválasztott püspökként első körutamat tettem
Kuba szigetén. Elhatároztuk, hogy a keleti városokat látogatjuk meg,
ahol még nem plántáltunk gyülekezetet. A városba érve köszöntöttük
annak lakóit, és utcáról utcára jártunk. Miközben por telepedett a
cipőnkre, a Józs 1,3 versével imádkoztunk: "Nektek adok minden helyet,
ahová léptek, ahogyan megígértem Mózesnek."
Három évvel később átutaztam az egyik városon, ahová korábban
ellátogattunk. Egy férfi közeledett mosolyogva, és üdvözölt: "Isten
áldja meg, püspök úr."
Megkérdeztem: "Ki vagy te, fiam?"
"A helyi metodista gyülekezet misszionáriusa vagyok, és néhány órán
belül istentiszteletet tartunk." - hangzott a válasz. Nyilvánvaló lett
előttem, hogy ez a korábbi utunk egyik áldása volt. Minden helyen,
amelyet meglátogattunk az első alkalommal, igét hirdettünk és
imádkoztunk. Most halljuk innen is, onnan is, hogy új gyülekezet
született azon a területen. Valahová csak megyünk szolgálni, Isten ott
lesz velünk. 

Imádság: Istenünk, köszönjük, hogy szemmel tartasz bennünket minden
időben. Segíts, hogy meg tudjuk osztani szeretetedet és irgalmadat
mindenkivel, akivel találkozunk. Ámen.

Bárhol szolgálunk, Isten maradandóvá teszi kezeink munkáját. (Zsolt
90,17)
Ricardo Pereira püspök (Havanna, Kuba)

IMÁDKOZZUNK KUBA NÉPÉÉRT!