Csendes Percek június 16.

[csendespercek at lists.ghost.hu]

                      2005. június 16. csütörtök                      

Mk 6,30-44.

30 Az apostolok visszatértek Jézushoz, és elbeszélték neki mindazt,
amit tettek és tanítottak. 31 Ő pedig így szólt hozzájuk: "Jöjjetek
velem csak ti magatok egy lakatlan helyre, és pihenjetek meg egy
kissé." Mert olyan sokan voltak, akik odaérkeztek, és akik elindultak,
hogy még enni sem volt idejük. 32 Elhajóztak tehát egy lakatlan helyre
magukban. 33 De sokan meglátták és felismerték őt, amikor elindultak,
ezért minden városból összefutottak oda, és megelőzték őket. 34 Amikor
Jézus kiszállt, és meglátta a nagy sokaságot, megszánta őket, mert
olyanok voltak, mint a pásztor nélkül való juhok, és kezdte őket sok
mindenre tanítani. 35 De amikor az idő már későre járt, odamentek hozzá
a tanítványai, és ezt mondták neki: "Lakatlan hely ez, és az idő már
későre jár. 36 Bocsásd el őket, hogy a környező településekre és
falvakba menve ennivalót vegyenek maguknak." 37 Ő azonban így válaszolt
nekik: "Ti adjatok nekik enni!" Mire ők ezt mondták neki: "Talán mi
menjünk el, és vegyünk kétszáz dénárért kenyeret, hogy enni adhassunk
nekik?" 38 Jézus azonban megkérdezte tőlük: "Hány kenyeretek van?
Menjetek, nézzétek meg!" Amikor megnézték, így szóltak: "Öt kenyerünk
van, meg két halunk." 39 Ekkor megparancsolta nekik, hogy ültessenek le
mindenkit egy-egy csoportba a zöld fűre. 40 Le is ültek százas és
ötvenes csoportokban. 41 Ekkor Jézus vette az öt kenyeret és a két
halat, feltekintett az égre, megáldotta és megtörte a kenyereket, majd
átadta a tanítványoknak, hogy tegyék eléjük; és a két halat is
elosztotta mindnyájuknak. 42 Miután mind ettek, és jól is laktak, 43
összeszedték a kenyérdarabokat tizenkét tele kosárral; és azt is, ami a
halakból maradt. 44 Akik pedig ettek a kenyerekből, ötezren voltak,
csak férfiak. 

                          EGY APRÓCSKA MAG
                          

(Jézus) így válaszolt: "... Bizony mondom néktek: ha akkora hitetek
volna, mint egy mustármag, és azt mondanátok ennek a hegynek: Menj
innen oda! - odamenne, és semmi sem volna nektek lehetetlen. (Mt 17,20)

Mai Igénkben a tanítványok mindössze két halat és öt kenyeret tudnak az
éhes tömegnek felajánlani. Azt mondják, legalább 200 ezüstre lenne
szükségük, hogy ekkora csapatnak eledelt vegyenek. Amikor Jézus
megkérdezi: "Hány kenyeretek van?" (Mk 6,38), a meglévő tartalékokra
kérdez rá, nem pedig arra, hogy mi nincs - a 200 ezüstre. Miután
megkapta a kenyereket és a halakat, Jézus ezreket képes volt
megvendégelni; 12 tele kosár a maradék! 
Évekkel ezelőtt egy vendég lelkész beszélt arról, hogy Isten hogyan
tudja használni azt, amit felajánlunk neki, legyen az egy mustármagnyi
hit, képesség, pénz vagy idő. Emlékeztetett bennünket arra, hogy
Krisztus követőiként az a feladatunk, hogy adjuk oda Istennek bármink
is van, még ha oly kevésnek is tűnik, és bízzunk benne, hogy ő elvégzi
a többit.
Ma Jézus felteszi a kérdést: "Hány kenyered van?", és arra vár, hogy
felajánljuk neki azt, amink van, majd figyeljük, amint a mustármagnyi
kevésből bővölködésre való sokat teremt.

Imádság: Istenünk, Atyánk, add, hogy emlékezzünk csodáidra, amiket a
kis dolgokkal teszel. Adj hitet, hogy neked adjuk, amink van. Jézus
nevében. Ámen.

Isten kezében elégségessé válik, amit adunk.
Janine A. Kuty (Virginia, USA)

IMÁDKOZZUNK AZOKÉRT, AKIK ÚGY GONDOLJÁK, SEMMIT NEM TUDNAK FELAJÁNLANI
ISTENNEK!