Csendes Percek június 12.

[csendespercek at lists.ghost.hu]

                      2005. június 12. vasárnap                       

JSir 3,19-24.

19 Gondolj nyomorúságomra és hontalanságomra, az ürömre és a méregre!
20 Mindig erre gondol, és elcsügged a lelkem. 21 De ha újra
meggondolom, reménykedni kezdek: 22 Szeret az ÚR, azért nincs még
végünk, mert nem fogyott el irgalma: 23 minden reggel megújul. Nagy a
te hűséged! 24 Az ÚR az én osztályrészem - mondom magamban -, ezért
benne bízom.

                         VISSZATÉR A REMÉNY
                         

Szeret az Úr, azért nincs még végünk, mert nem fogyott el irgalma.
(JSir 3,22)

Lehajoltam, hogy fölvegyek egy kártyát a nedves szőnyegről, utolsó
mozzanatként, árvíz sújtotta otthonom csöppnyi dolgozószobáját
takarítva. 
Fáztam, és fáradt voltam egy újabb hosszú nap után, amit árvíz előtti
életem kincseinek szétválogatásával töltöttem. Téli délután lévén
gyorsan alkonyodott. A múlt miatt sírtam, de a jövő egy jégveréssel
fenyegető, komor szürke felhőnek tűnt. 
Pillantásom a kezemben tartott lapra esett. Egy volt a sok közül, amit
azért tűztem ki, hogy ösztönzést nyerjek belőle. A víz elhalványította
az írást, de ki tudtam venni egy bibliai ige szavait, amelyeket
korábban, egy nyugodt napon a Csendes Percekből másoltam. "De ha újra
meggondolom, reménykedni kezdek: Szeret az Úr, azért nincs még végünk,
mert nem fogyott el irgalma: minden reggel megújul. Nagy a te hűséged!"
(JSir 3,21-23).
Újraolvastam a szavakat és sóhajtottam. Nem mondják, hogy nem jönnek
rám kemény idők, vagy hogy minden rendben lesz, mert jó ember vagyok.
Mosolyogtam. Tudom, hogy bízhatok Istenben. Tudom, hogy igaz az ige.
"Reménykedni kezdek." Ettől az igétől megvigasztalódtam. 

Imádság: Istenünk, segíts emlékeznünk a legsötétebb órákban, hogy közel
vagy, erőt és reményt adsz a nehéz napokra. Ámen.

Visszatér a remény, amikor Isten hűségére emlékezünk.
Carolin T. Janzen (Kalifornia, USA)

IMÁDKOZZUNK AZ ÁRVÍZKÁROSULTAKÉRT!