Csendes Percek július 27.

[csendespercek at lists.ghost.hu]

                       2005. július 27. szerda                        

Zsolt 103,13-18.

13 Amilyen irgalmas az apa fiaihoz, olyan irgalmas az ÚR az
istenfélőkhöz. 
14 Hiszen tudja, hogyan formált, emlékszik rá, hogy porból lettünk. 
15 Az ember napjai olyanok, mint a fű, úgy virágzik, mint a mező
virága. 
16 Ha végigsöpör rajta a szél, vége van, még a helyét sem lehet
felismerni. 
17 De az ÚR szeretete mindörökké az istenfélőkkel van, és igazsága még
az unokáikkal is; 
18 azokkal, akik megtartják szövetségét, és törődnek rendelkezéseinek
teljesítésével. 

                          ÖRÖKKÉVALÓ KAROK
                          

Hajlékod az örök Isten, örökkévaló karjai tartanak. (5Móz 33,27)

Gyakran kilépek a lakásom erkélyére, és hallgatom a közeli fa ágain
tanyázó madarak csicsergését. Az egyik napon nem a madarak csivitelése
vonta magára a figyelmemet, hanem gyermeksírás hangja. Egy alig
kétesztendős gyermek kapaszkodott a kerítésbe, és torkaszakadtából
bömbölt. De vajon miért? Rájöttem, hogy a lakásunk háta mögötti
rizsfeldolgozó üzem hangos zaja okozta a gyermek félelmét és
kétségbeesését.
A gyermek apja szintén meghallotta a gyereksírást, odasietett hozzá, és
gyorsan az ölébe vette. Az apa azzal próbálta megszüntetni a gyermek
félelmét, hogy gyengéden és biztonságosan tartotta karjai közt. 
A gyermek lassan megnyugodott, hiszen biztonságban volt szerető
édesapja ölelésében.
Mi is így vagyunk, amikor menedéket keresünk Istennél; békességet
tapasztalhatunk meg a félelmet és szorongást kiváltó körülményeink
között. 

Imádság: Szerető Édesatyánk, hadd találjunk megnyugvást és vigasztalást
védelmező karjaid között. Ámen.

A félelemmel terhes időkben Isten szerető karjaiban akarok menedéket
keresni.
Irma Dominguez (Matanzas, Kuba)

IMÁDKOZZUNK AZOKÉRT, AKIK FÉLNEK!