Csendes Percek július 25.

[csendespercek at lists.ghost.hu]

                        2005. július 25. hétfő                        

1Kor 15,12-24.

12 Ha pedig Krisztusról azt hirdetjük, hogy feltámadt a halottak közül,
hogyan mondhatják közületek némelyek, hogy nincs halottak feltámadása?
13 Hiszen ha nincs a halottak feltámadása, akkor Krisztus sem támadt
fel. 14 Ha pedig Krisztus nem támadt fel, akkor hiábavaló a mi
igehirdetésünk, de hiábavaló a ti hitetek is. 15 Sőt Isten hamis
tanúinak is bizonyulunk, mert akkor Istennel szemben arról
tanúskodtunk, hogy feltámasztotta a Krisztust, akit azonban nem
támasztott fel, ha csakugyan nem támadnak fel a halottak. 16 Mert ha a
halottak nem támadnak fel, Krisztus sem támadt fel. 17 Ha pedig
Krisztus nem támadt fel, semmit sem ér a ti hitetek, még bűneitekben
vagytok. 18 Sőt akkor azok is elvesztek, akik Krisztusban hunytak el.
19 Ha csak ebben az életben reménykedünk a Krisztusban, minden embernél
nyomorultabbak vagyunk. 20 Ámde Krisztus feltámadt a halottak közül,
mint az elhunytak zsengéje. 21 Mert ember által van a halál, ember
által van a halottak feltámadása is. 22 Mert ahogyan Ádámban mindnyájan
meghalnak, úgy a Krisztusban is mindnyájan életre kelnek. 23 Mindenki a
maga rendje szerint: első zsengeként támadt fel Krisztus, azután az ő
eljövetelekor következnek azok, akik a Krisztuséi. 24 Azután jön a vég,
amikor átadja az az uralmat Istennek és Atyának, amikor eltöröl minden
fejedelemséget, minden hatalmat és erőt. 

                        AZ ÉLETRE NYÍLÓ AJTÓ
                        

Mert ahogyan Ádámban mindnyájan meghalnak, úgy a Krisztusban is
mindnyájan életre kelnek. (1Kor 15,22)

Egy nagyon összetartó, hétgyermekes családból származom. Édesapám egy
jó ideje betegeskedett, tüdő-, húgyhólyag- és prosztatarákja volt.
Megünnepeltük a 75. születésnapját, és nem sokkal azután nem tudott
többé felkelni az ágyból. Apa betegsége nehéz időszak volt mindannyiunk
számára. Énekeltünk neki, olvastunk a Szentírásból, együtt nevettünk,
és felidéztük az emlékeket. De nagyon fájt, hogy hamarosan elveszítjük
őt. Szerettük volna, hogy újra járjon, újra egyen, énekeljen, aktív és
vidám legyen, mint régen. De a hitünkön és imádságainkon keresztül
Isten emlékeztetett minket, hogy Krisztus feltámadása megtörte a halál
megsemmisítő erejét. Nem kell félnünk a haláltól, mert ha Krisztusban
vagyunk, a halál Isten jelenlétébe vezet, hogy vele éljünk.
Isten, aki ma gondoskodik rólunk, a jövőnket is a kezében tartja.
Amikor földi életünk véget ér, akkor is Isten gondoskodik rólunk
mindörökké.

Imádság: Drága Urunk, nem értjük a halált, a szeretteink elvesztését.
Emlékeztess minket arra, hogy Krisztus gyermekeinek a halál nem a
létezés vége, hanem az örök élet kezdete. Ámen.

Krisztusban a halál út az életbe.
Sherry Brooks Martin (Dél-Karolina, USA)

IMÁDKOZZUNK A GYÁSZOLÓKÉRT!