Csendes Percek július 19.

[csendespercek at lists.ghost.hu]

                        2005. július 19. kedd                         

1Kor 4,8-21.

8 Ti már jóllaktatok, már meggazdagodtatok, nélkülünk uralomra
jutottatok; bár csakugyan uralomra is jutottatok volna, hogy veletek
együtt mi is uralkodhatnánk. 9 Mert úgy gondolom, hogy Isten minket,
apostolokat, utolsókul állított, mint akiket halálra szántak, mert
látványossággá lettünk a világnak, az angyaloknak és az embereknek. 10
Mi bolondok vagyunk a Krisztusért, ti pedig okosak a Krisztusban, mi
erőtlenek, ti pedig erősek, ti megbecsültek, mi pedig megvetettek. 11
Mind ez ideig éhezünk és szomjazunk, ruhátlanok vagyunk, és bántalmakat
szenvedünk, otthontalanul bujdosunk, 12 és tulajdon kezünkkel dolgozva
fáradozunk. Amikor gyaláznak, áldást mondunk, amikor üldöznek, tűrünk,
13 amikor rágalmaznak, jó szóval válaszolunk; szinte a világ szemétjévé
lettünk, és mindenki söpredékévé mind ez ideig.
14 Nem azért írom ezeket, hogy megszégyenítselek titeket, hanem azért,
hogy intselek, mint szeretett gyermekeimet. 15 Ha tanítómesteretek sok
ezer volna is a Krisztusban, atyátok azonban nincs sok: mert az
evangélium által én vagyok a ti atyátok a Krisztus Jézusban. 16 Kérlek
tehát titeket: legyetek az én követőim. 17 Ezért küldtem el hozzátok
Timóteust, aki szeretett és hű gyermekem az Úrban, aki emlékeztetni fog
titeket arra: hogyan élek Krisztus Jézusban, és hogyan tanítok minden
gyülekezetben. 18 Egyesek azonban úgy felfuvalkodtak, mintha nem
készülnénk hozzátok. 19 Pedig ha az Úr akarja, hamarosan elmegyek, és
meg fogom ismerni a felfuvalkodottaknak nem a beszédét, hanem az
erejét. 20 Mert nem beszédben áll az Isten országa, hanem erőben. 21
Mit akartok? Bottal menjek hozzátok, vagy szeretettel és szelíd
lélekkel? 

                    NEM SZÉP SZAVAK, ISTEN EREJE
                    

Pál írja: "Legszívesebben tehát az erőtlenségemmel dicsekszem, hogy a
Krisztus ereje lakozzék bennem." (2Kor 12,9)

Gyülekezetünk növekedése folytán egy segédlelkész felvétele vált
szükségessé. Amint az egyik jelölttel beszélgettem, megkérdeztem, mit
gondol a gyülekezetünkről. Miután az Interneten tájékozódott, azt
válaszolta: "Ha csak egy kicsit is hasonlít arra, amit a web-oldalatok
mutat, le vagyok nyűgözve." A válasz elgondolkodtatott. Mi, akárcsak
mások, olyan web-oldalt állítottunk össze, amin szépen csokorba szedtük
az összes szolgálatokat, amelyekben részt veszünk. De lehet, hogy ez
nem tükrözi a teljes képet!
Mi, talán miként a korinthusiak is, némileg dicsekedve beszéltünk
magunkról. Pál elismeréssel szól az első század hívőinek sokféle
pozitív törekvéséről. Azután hozzáteszi, hogy nem a saját erőnk a
fontos, hanem inkább Isten ereje hasson a saját gyengeségük ellenére.
Vajon mi történnék, ha a gyülekezetünk közzé tenné, hogy Isten ereje
hogyan segít legyőzni személyes kudarcainkat, egymás közötti
konfliktusainkat? Hiszen hús-vér emberek, sokszor vétkezünk és
megbántjuk egymást. Isten kegyelme és ereje mégis, még a mi fogyatékos
talajunkon is képes hasznos gyümölcsöket teremni.

Imádság: Köszönjük, Istenünk, hogy segítségeddel a hibáink ellenére is
megmutathatjuk erőd és kegyelmed nagyságát. Ámen.

Szembenézve hibáinkkal, Isten irgalma előtt nyitunk ajtót.
John Richardson püspök (Missouri, USA)

IMÁDKOZZUNK A GYÜLEKEZETEK ÚJ MUNKATÁRSAIÉRT!