Csendes Percek július 15.

2005. Júl. 15., P, 03:41:00 CEST

                       2005. július 15. péntek                        

ApCsel 8,26-38.

26 Az Úr angyala pedig így szólt Fülöphöz: "Kelj fel, és menj Dél felé
a Jeruzsálemből Gázába vezető útra, amely néptelen." 27 Ő felkelt, és
elindult. És íme, egy etióp férfi, a kandakénak, az etiópok
királynőjének udvari főembere, aki egész kincstára fölé volt rendelve,
és Jeruzsálemben járt az Istent imádni, 28 visszatérőben hintóján ülve
olvasta Ézsaiás prófétát. 29 Ezt mondta a Lélek Fülöpnek: "Menj oda, és
csatlakozz ahhoz a hintóhoz." 30 Amikor Fülöp odafutott, hallotta, hogy
Ézsaiás prófétát olvassa, és megkérdezte tőle: "Érted is, amit
olvasol?" 31 Erre az így válaszolt: "Hogyan érthetném, míg valaki meg
nem magyarázza?" És megkérte Fülöpöt, hogy szálljon fel, és üljön
mellé. 32 Az Írásnak az a szakasza, amelyet olvasott, ez volt: "Amint a
juhot levágni viszik, és amint a bárány néma a nyírója előtt, úgy nem
nyitja meg a száját. 33 A megaláztatásért elvétetett róla az ítélet,
nemzetségét ki sorolhatná fel? Mert élete felvitetik a földről." 34 Az
udvari főember megkérdezte Fülöptől: "Kérlek, kiről mondja ezt a
próféta? Önmagáról vagy valaki másról?" 35 Fülöp beszélni kezdett, és
az Írásnak ebből a helyéből kiindulva hirdette neki Jézust. 36 Amint
tovább haladtak az úton, valami vízhez értek, és így szólt az udvari
főember: "Íme, itt a víz! Mi akadálya annak, hogy megkeresztelkedjem?"
37 (Ezt mondta neki Fülöp: "Ha teljes szívedből hiszel, akkor lehet." Ő
pedig így válaszolt: "Hiszem, hogy Jézus Krisztus az Isten Fia.") 38
Megparancsolta, hogy álljon meg a hintó, és leszálltak a vízbe mind a
ketten, Fülöp és az udvari főember, és megkeresztelte őt. 

                             ELHÍVÁSUNK

...erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek, és tanúim lesztek
Jeruzsálemben, egész Júdeában és Samá-riában, sőt egészen a föld végső
határáig. (ApCsel 1,8)

Egy tevékeny délelőtt a klinikán fogadtam egy leprás beteget, akinek
műtéti beavatkozásra volt szüksége a több mint 100 kilométerre lévő
kórházunkban. Amikor ezt közöltem vele, sírni kezdett. Azt mondta,
gyakran megfordul a fejében, hogy betegsége miatt véget vet az
életének, de azért még élni akar. Rögtön éreztem a Szentlélek belső
buzdítását, hogy elmondjam ennek a férfinak, mennyire szereti őt Jézus,
aki eljött ebbe a világba, hogy bővölködő életet adjon neki. De tudva,
hogy ötvennél több beteg várakozik vizsgálatra, úgy határoztam, hogy
tartózkodok bármiféle lelki beszélgetéstől. Három nap múlva
visszarendeltem azzal a szándékkal, hogy akkor több időt szentelek
neki, és feltárom előtte Isten szeretetét - ő azonban nem jelent meg
újra. 
Telt múlt az idő, s gyakran eltűnődtem, vajon él-e még. Kértem Istent,
bocsásson meg, amiért nem közöltem vele az evangéliumot, és imádkoztam
a megtartatásáért. 
Néhány hónap múlva a kórházba utaztam. Vasárnap a gyülekezetben éneklés
alatt körülnéztem. Örömmel pillantottam meg a leprás beteget, aki
boldogan énekelt. Dicsértem Istent, hogy megmentette ennek az embernek
az életét. 

Imádság: Szerető Istenünk, segíts ma hallgatni Lelked indítására, és
beszélni a te szeretetedről. Ámen.

Hogyan adhatom ma tovább Isten szeretetét?
Pramila Barkataki (Uttar Pradesh, India)

IMÁDKOZZUNK AZ EGÉSZSÉGÜGYI SZAKEMBEREKÉRT!