Csendes Percek július 10.

[csendespercek at lists.ghost.hu]

                      2005. július 10. vasárnap                       

2Kor 1,3-11.

3 Áldott az Isten, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja, az irgalom Atyja és
minden vigasztalás Istene, 4 aki megvigasztal minket minden
nyomorúságunkban, hogy mi is megvigasztalhassunk másokat minden
nyomorúságban, azzal a vigasztalással, amellyel az Isten vigasztal
minket. 5 Mert amilyen bőséggel részünk van a Krisztus szenvedéseiben,
Krisztus által olyan bőséges a mi vigasztalásunk is. 6 Ha
szorongattatunk, ez a ti vigasztalásotokért és üdvösségetekért van, ha
vigasztaltatunk, az a ti vigasztalásotokért van, amely elég erős
ugyanazoknak a szenvedéseknek az elhordozására, amelyeket mi is
szenvedünk. 7 A mi reménységünk bizonyos felőletek, mert tudjuk, hogy
amiképpen részestársak vagytok a szenvedésekben, ugyanúgy a
vigasztalásban is. 8 Mert nem akarjuk, testvéreim, hogy ne tudjatok
arról a nyomorúságról, amely Ázsiában ért minket: rendkívüli mértékben,
sőt erőnkön felül megterheltettünk, annyira, hogy az életünk felől is
kétségben voltunk. 9 Sőt mi magunk is elszántuk magunkat a halálra
azért, hogy ne önmagunkban bizakodjunk, hanem az Istenben, aki
feltámasztja a halottakat; 10 aki ekkora halálos veszedelemből
megszabadított minket, és meg is fog szabadítani. Benne reménykedünk,
hogy ezután is megszabadít, 11 mivel ti is segítségünkre vagytok az
értünk mondott könyörgéssel, hogy a reánk áradt kegyelemért sokan
sokféleképpen mondjanak értünk hálaadást. 

                        AZ ÖSVÉNYEN MARADVA
                         

Áldott az Isten, ... minden vigasztalásnak Istene, aki megvigasztal
minket minden nyomorúságunkban, hogy mi is megvigasztalhassunk másokat
minden nyomorúságban, azzal a vigasztalással, amellyel az Isten
vigasztal minket. (2Kor 1,3-4)

Lélegzetelállító volt a kilátás a hegytetőről. Egy kis tábla azonban
megragadta figyelmemet: "Maradjon az ösvényen, a hegytetőn nagyon
törékeny az élet!" Lehajoltam, hogy jobban szemügyre vegyem a lábaimnál
lévő növényzetet. A táblának teljesen igaza volt. Alig volt élet
odafönt, a legtöbb kis növény barnás színű és csenevész volt.
Szembeszökő ellentéte a gazdag, buja növényzetű völgynek, melyen a
hegytetőre igyekezve áthaladtam.
Később újra eszembe jutott ez a gondolat. Hiszen a megállapítás nemcsak
a hegytető növényzetére vonatkozik! Ez érvényes az emberi szívre is.
Törekszünk a lelki magaslatok elérésére, de tartósan ott maradnunk nem
lehet. Napjaink nagy része az élet völgyében telik. De éppen ott
növekszünk leginkább. Krisztus szavára támaszkodva és ígéreteire építve
vigasztalást nyerünk küzdelmeink idején. Így lehetünk a reménység és
bátorítás forrásai azok számára, akik hozzánk hasonló megtapasztaláson
mennek keresztül.

Imádság: Könyörülő Istenünk, köszönjük csodálatos tanításodat az
életünk nehéz útjain. Ámen.

Isten életünk mélységeiben erősíti hitünket, hogy átsegíthessünk
másokat is a nehézségeken.
Karen Nadeau (Texas, USA)

IMÁDKOZZUNK A REMÉNYRE ÉS BÁTORÍTÁSRA VÁRÓKÉRT!