Csendes Percek január 28.

[csendespercek at lists.ghost.hu]

                       2005. január 28. péntek                        

Préd 4,9.11-12.

Jobban boldogul kettő, mint egy: fáradozásuknak szép eredménye van. Ha
ketten fekszenek egymás mellett, megmelegszenek; de aki egyedül van,
hogyan melegedhetne meg? Ha az egyiket megtámadják, ketten állnak
ellent. A hármas fonál nem szakad el egyhamar.

                     A HÁROM FAHASÁBOS ÉJSZAKA
                      

Ügyeljünk arra, hogy egymást kölcsönösen szeretetre és jócselekedetre
buzdítsuk. Saját gyülekezetünket ne hagyjuk el, ahogyan egyesek
szokták, hanem bátorítsuk egymást. (Zsid 10,24-25)

Múlt éjjel tűz égett a kandallómban. Amikor fölmentem az emeletre,
három fahasáb izzott bent. Félóra múlva visszajöttem, és azt láttam,
hogy az egyik hasáb a tűzrostélyon kívülre gurult, és magában volt. A
másik kettő még mindig egymás mellett feküdt, és a lángok vidáman
táncoltak körülöttük. De a magányos hasáb nem adott se meleget, se
fényt.
Az a magányos hasáb azt juttatta eszembe, hogy egyedül lenni nem mindig
jó. Néha, amikor küszködünk vagy megpróbáltatáson megyünk keresztül,
csüggedtté válunk és föladjuk a templomba járást. De megtanultam erről
egy leckét. Életemnek azokban a szakaszaiban, amikor legkevésbé volt
kedvem templomba menni, mert el voltam kedvetlenedve, erőltettem magam,
hogy mégis elmenjek, és úgy találtam, ezek az istentiszteletek életem
legjobb és leghasznosabb alkalmai voltak. Miért? Isten más hívőket
használ arra, hogy bátorítsanak, támogassanak bennünket, és fényt
adjanak nekünk.

Imádság: Istenünk, add, hogy mindig vágyódjunk a gyermekeiddel való
közösségre. Ámen. 

Jó és rossz időkben egyaránt szükségünk van egymásra.
Bob La Forge (New Jersey, USA)

IMÁDKOZZUNK GYÜLEKEZETÜNK TAGJAIÉRT!