Csendes Percek január 26.

[csendespercek at lists.ghost.hu]

                       2005. január 26. szerda                        

Mt 5,14-16.

"Ti vagytok a világ világossága. Nem rejthető el a hegyen épült város.
A lámpást sem azért gyújtják meg, hogy a véka alá, hanem hogy a
lámpatartóra tegyék, és akkor világít mindenkinek a házban. Úgy
ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó
cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat."

                       VERSENY A SZÁNALOMÉRT
                        

Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem jár sötétségben,
hanem övé lesz az élet világossága. (Jn 8,12)

Tegnap találkoztam egy régi munkatársammal. Kölcsönös üdvözlés után
egymás hogyléte felől érdeklődtünk. Hirtelen olyan volt, mintha egy
nagy verseny kezdődött volna köztünk. Egyre-másra soroltuk a
bánatainkat, az egészségi problémáktól kezdve a pénzgondokig. Bármitől
szenvedett egyikünk, a másik ugyanattól még inkább. 
Végül el kellett válnunk. Előtte még meg akartam hívni egy gyülekezeti
ünnepségre, de nem tudtam megtenni. A szavak a torkomon akadtak, és
hirtelen csak önvádat éreztem. 
Tudtam, hogy ennek az embernek nincs személyes hite. Nekem, ezzel
szemben, megvan az életemben Jézus Krisztus csodálatos fénye. Hitnek és
örömnek kellett volna megjelenni szavaimban és tetteimben, megmutatva
neki, hogy van a birtokomban valami különleges, amire neki is szüksége
van. Ehelyett keserűen panaszkodtam saját állapotomról, és nem kínáltam
neki részvétet. Elszalasztottam az alkalmat. Önző módon csak az ő
szánalmát kerestem, aztán hagytam, hogy tapogatózzon tovább a sötétben.
Túl későn jöttem rá, hogy Krisztus világosságát kellett volna
felkínálnom neki.

Imádság: Drága Urunk, segíts minket, hogy világosságodat elvigyük
másoknak. Ámen. 

Hogyan oszthatom meg Krisztus fényét másokkal?
Jean-Luc James (Tennessee, USA)

IMÁDKOZZUNK BÁTOR BIZONYSÁGTEVŐKÉRT!