Csendes Percek január 10.

[csendespercek at lists.ghost.hu]

                        2005. január 10. hétfő                        

2Kor 1,3-5.

Áldott az Isten, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja, az irgalom Atyja és
minden vigasztalás Istene, aki megvigasztal minket minden
nyomorúságunkban, hogy mi is megvigasztalhassunk másokat minden
nyomorúságban, azzal a vigasztalással, amellyel az Isten vigasztal minket.
Mert amilyen bőséggel részünk van a Krisztus szenvedéseiben, Krisztus
által olyan bőséges a mi vigasztalásunk is. 

                             A VÖLGYBEN
                             

Ha a halál árnyéka völgyében járok is, nem félek semmi bajtól, mert te
velem vagy. (Zsolt 23,4)

Ezeket a sorokat édesanyám temetése után két nappal írom. A személy, aki
mindig jelen volt életemben, most eltávozott. Aki leginkább szurkolt
nekem, és iránymutató volt számomra, már nincs itt többé. Ez a
megtapasztalás elevenbe-vágó, és életet megváltoztató.
De mindezekben is meg vagyok győződve arról, hogy Isten szent jelenléte
mindent mássá tesz. A 23. zsoltár azt mondja: "Ha a halál árnyéka
völgyében járok is, nem félek semmi bajtól, mert te velem vagy."
Az elmúlt napokban valóban megtapasztaltam Isten jelenlétét, és
vigasztalását. Ez nem azt jelenti, hogy nincsenek könnyek és eltűnt a
szomorúság, hanem azt, hogy Isten közel van hozzám, erőt és békességet ad.

Édesanyám temetésének napján felhívtam 10 éves unokahúgomat, és
megkérdeztem: "Annie, jól vagy?" "Szomorú vagyok - válaszolta -, de
nagymama igazán boldog ma". Milyen vigasztaló szavak!
Hálás vagyok, hogy Isten velünk van, amikor a fájdalom sötét völgyében
járunk. Ez a tény a sok emlékkel és a menny ígéretével együtt nagyon sokat
jelent.

Imádság: Köszönjük, Istenünk, szent jelenlétedet az élet sötét völgyében
is. Ámen.

Isten a szomorúságunkban is velünk van.
Weldon C. Bares (Louisiana, USA)

IMÁDKOZZUNK A SZOMORKODÓKÉRT!