Csendes Percek február 18.

[csendespercek at lists.ghost.hu]

                       2005. február 18. péntek                       

Mt 18,21-35.

Akkor Péter odament Jézushoz, és ezt kérdezte tőle: "Uram, hányszor
vétkezhet ellenem az én atyámfia úgy, hogy én megbocsássak neki? Még
hétszer is?" Jézus így válaszolt: "Nem azt mondom neked, hogy hétszer,
hanem még hetvenszer hétszer is. Ezért hasonló a mennyek országa egy
királyhoz, aki számadást akart tartani szolgáival. Amikor hozzákezdett,
vittek eléje egy szolgát, aki tízezer talentummal volt adósa. Mivel nem
volt miből fizetnie, megparancsolta az úr, hogy adják el őt és
feleségét, gyermekeit és mindenét, amije van, és fizessen. A szolga
erre leborult előtte, és így esedezett: Légy türelemmel hozzám, és
mindent megfizetek neked. Az úr pedig megszánta a szolgát,
elbocsátotta, és elengedte az adósságát. Amikor azonban eltávozott az a
szolga, összetalálkozott egyik szolgatársával, aki száz dénárral
tartozott neki. Megragadta, fojtogatni kezdte, és ezt mondta neki:
Fizesd meg, amivel tartozol! Szolgatársa ekkor leborult előtte, és így
kérlelte: Légy türelemmel hozzám, és mindent megfizetek neked. De az
nem engedett, hanem elmenve börtönbe vettette őt, amíg meg nem fizeti
tartozását. Amikor szolgatársai látták, hogy mi történt, nagyon
felháborodtak. Elmentek, és jelentették uruknak mindazt, ami történt.
Akkor magához hívatta őt ura, és így szólt hozzá: Gonosz szolga,
elengedtem minden tartozásodat, mivel könyörögtél nekem. Nem kellett
volna-e neked is megkönyörülnöd szolgatársadon, amint én is
megkönyörültem rajtad? Ekkor haragra lobbant ura, és átadta őt a
hóhéroknak, amíg meg nem fizeti neki az egész tartozást. Így tesz majd
az én mennyei Atyám is veletek, ha szívetekből meg nem bocsátotok,
mindenki az ő atyjafiának."

                              SORREND
                               

Mert ha az embereknek megbocsátjátok vétkeiket, nektek is megbocsát
mennyei Atyátok. (Mt 6,14)

A szélroham meghintáztatta autónkat, lányom és én némán bámultuk a
kavargó hóesést. Az iskolabuszra vártunk, mindennapos szokásunk
szerint. Ma fagyos csend vett körül bennünket, a korábbi vitatkozásunk
eleve kizárt minden beszélgetést.
A busz megérkezett, és a lányom szó nélkül elment. Amint hazaértem,
előkaptam a Bibliámat, és imádkozni akartam mindhárom gyermekemért,
ahogy szoktam. A düh könnyei félbeszakították a lányomért mondott imát.
De arra gondoltam: Isten nem fog meghallgatni, ha nem bocsátok meg.
Tudtam, hogy Isten szeret és megbocsát. Mégis hányszor természetesnek
tartottam ezt, miközben én makacsul haragot tartottam másokkal.
Hirtelen világos lett előttem, hogy én is olyan hálátlan és önző
lehetek, amilyennek a lányomat gondoltam ma reggel. Imádságom más
irányt vett, amikor Isten segítségét kértem a megbocsátáshoz, nem csak
szóval, hanem teljes szívemből. Könnyeim elapadtak, és utat engedtem a
megbocsátásnak. Most már kész voltam Isten áldását kérni lányom egész
napjára és az előttem álló napra.

Imádság: Istenünk, segíts megbocsátanunk az ellenünk vétőknek, amint te
is megbocsátottál nekünk. Ámen.

Könnyebben megbocsáthatunk másoknak, ha tudjuk, hogy nekünk is
megbocsátott Isten.
Heidi Vanderslikke (Ontario, Kanada)

IMÁDKOZZUNK A HARAGBAN LÉVŐ SZÜLŐKÉRT ÉS GYERMEKEKÉRT!