Csendes Percek február 11.

[csendespercek at lists.ghost.hu]

                       2005. február 11. péntek                       

Jer 29,4-14.

Így szól a Seregek URa, Izráel Istene az egész fogoly néphez, amelyet
fogságba vittek Jeruzsálemből Babilóniába: Építsetek házakat, és
lakjatok bennük! Ültessetek kerteket, és egyétek azok gyümölcsét!
Házasodjatok, szülessenek fiaitok és leányaitok! Házasítsátok meg
fiaitokat, és adjátok férjhez leányaitokat! Szüljenek azok fiúkat és
lányokat! Szaporodjatok, és ne fogyjatok! Fáradozzatok annak a városnak
békességén, ahová fogságba vitettelek benneteket, és imádkozzatok érte
az ÚRhoz, mert annak békességétől függ a ti békességetek is! Ezt mondja
a Seregek URa, Izráel Istene: Ne engedjétek, hogy rászedjenek
benneteket a próféták és a jósok, akik köztetek vannak, és ne
hallgassatok az álmodók álmaira! Mert hazugságot prófétálnak nektek az
én nevemben; nem küldtem őket - így szól az ÚR. Ezt mondja az ÚR: Majd
ha eltelik a babiloni hetven esztendő, akkor gondom lesz rátok, és
valóra váltom azt a jó szót, hogy visszahozlak benneteket erre a
helyre. Mert csak én tudom, mi a tervem veletek - így szól az ÚR -:
békességet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövőt adok nektek.
Ha segítségül hívtok, és állhatatosan imádkoztok hozzám, akkor
meghallgatlak benneteket. Megtaláltok engem, ha kerestek és teljes
szívvel folyamodtok hozzám. Megtaláltok engem - így szól az ÚR -, jóra
fordítom sorsotokat, összegyűjtlek benneteket minden nép közül és
minden helyről, ahová szétszórtalak - így szól az ÚR -, és visszahozlak
erre a helyre, ahonnan fogságba vitettelek benneteket.

                        A JÖVŐBE VETETT HIT
                         

Megtaláltok engem, ha kerestek és teljes szívvel folyamodtok hozzám.
(Jer 29,13)

Júda utolsó napjaiban történt. A babiloni hadsereg elfoglalta
Jeruzsálemet, a királyt és a lakosokat fogságba hurcolta. Az emberek
kétségbe voltak esve.
Júda legsötétebb órájában szólt Isten reménységet és megnyugvást ígérő
üzenete. Jeremiás próféta azt mondta, hogy a zsidók hetven évig
maradnak fogságban, de Isten azt ígérte, nem fognak elpusztulni. A
szokásos dolgokat kellett tenniük: házat építeni, kertet ültetni,
házasodni és gyerekeket szülni. Azt az utasítást is kapták, hogy
keressék Istent teljes szívből, amíg fogságban élnek. Imádkozniuk
kellett a városnak a jólétéért, ahová elhurcolták őket. Jeremiás
biztosította őket, hogy ha letelik a hetven év, visszatérhetnek
Jeruzsálembe. A zsidóknak szükségük volt erre a reménységre és
biztatásra.
Ennek a történetnek az a tanulsága számunkra, hogy bármilyen is a
helyzetünk most, a jövő reményt hordoz. A bizonytalanság idején nem
kell kétségbeesetten ülnünk vagy esztelenül előre rohannunk. A
zsidókhoz hasonlóan nyugodtan élhetünk ott, ahol vagyunk, tudva, hogy
Isten a javunkat akarja, reményt és biztos jövőt ad.

Imádság: Mennyei Atyánk, köszönjük, hogy a jövőre nézve reménységet
adsz nekünk. Segíts, hogy félelem nélkül elfogadjuk a változásokat, és
bízzunk abban, hogy minden körülmények között biztonságban vezetsz
bennünket. Ámen.

Ha bízunk Istenben, a jövő mindig reményteli.
Sandi Somers (Alberta, Kanada)

IMÁDKOZZUNK VÁROSUNKÉRT!