Csendes Percek február 7.

[csendespercek at lists.ghost.hu]

                        2005. február 7. hétfő                        

Róm 5,1-11.

Mivel tehát megigazultunk hit által, békességünk van Istennel a mi
Urunk Jézus Krisztus által. Őáltala kaptuk hitben a szabad utat ahhoz a
kegyelemhez, amelyben vagyunk, és dicsekszünk azzal a reménységgel is,
hogy részesülünk az Isten dicsőségében. De nem csak ezzel dicsekszünk,
hanem a megpróbáltatásokkal is, mivel tudjuk, hogy a megpróbáltatás
munkálja ki az állhatatosságot, az állhatatosság a kipróbáltságot, a
kipróbáltság a reménységet; a reménység pedig nem szégyenít meg, mert
szívünkbe áradt az Isten szeretete a nekünk adatott Szentlélek által.
Mert amikor még erőtlenek voltunk, a rendelt időben halt meg Krisztus
értünk, istentelenekért. Hiszen még az igazért is aligha halna meg
valaki, bár a jóért talán még vállalja valaki a halált. Isten azonban
abban mutatta meg rajtunk a szeretetét, hogy Krisztus már akkor meghalt
értünk, amikor bűnösök voltunk. Ha tehát már most megigazított minket
az ő vére által, még inkább meg fog menteni minket a haragtól. Mert ha
akkor, mikor ellenségei voltunk, megbékéltetett minket az Isten
önmagával Fia halála által, akkor miután megbékéltettünk, még inkább
üdvözíteni fog élete által. Sőt ezenkívül még dicsekszünk is az
Istennel a mi Urunk Jézus Krisztus által, aki által részesültünk a
megbékélés ajándékában.

                           ÉRTÉKEN FELÜLI
                           

Mert úgy szerette Isten e világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki
hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. (Jn 3,16)

A gyülekezetünk hölgy tagjainak egy csoportja minden karácsonykor
ellátogat egy női börtönbe, hogy a bennlakóknak Isten üzenetét vigye,
és ajándékokat osszon. Idén az életfogytig tartó elítéltekhez nyertünk
bebocsátást. Soha nem fogom elfelejteni annak a nőnek az arcát, aki a
cella rácsain keresztül hidegen és reménytelenül nézett rám. Az élete
egy alig 5 m2-es cellára korlátozódott, ahol csak egy asztal, egy ágy
és a legalapvetőbb tisztálkodási felszerelés fért el. Egy brutális
tette miatt elvesztett mindent, valójában az életét is eltékozolta.
Valami máson is megakadt a szemem. A hölgy cellájának külső falára
valaki egy papírcédulát ragasztott, amin ez állt: "Ne dobd el."
Fogalmam sincs, mire vonatkozott, de valahogy ösztönösen a cellában
lakó rabra gondoltam. Az ember nem egy árucikk, amit megtartunk vagy
eldobunk kedvünk szerint, hanem egy örök értékkel rendelkező
teremtmény.
Mivel mindenki értékes, Isten önként odaadta Jézust, hogy megmentsen
minden embert az örök haláltól. Jézus a Lk 19,10-ben emlékeztet, hogy
azért jött, hogy "megkeresse és megtartsa az elveszettet". Senki, még a
cellában lakó hölgy sem tehet olyan rosszat, hogy ez a megváltás ne
lenne érvényes rá.

Imádság: Szerető Istenünk, segíts úgy tekintenünk minden emberre, ahogy
te látod őket. Jézus nevében. Ámen.

Senkit nem lehet eldobni.
Larry Thomas (Texas, USA)

IMÁDKOZZUNK A FOGVATARTOTT NŐKÉRT!