Csendes Percek december 29.

[csendespercek at lists.ghost.hu]

                     2005. december 29. csütörtök                     

Zsolt 42.

1 A karmesternek: Kórah fiainak tanítókölteménye.
2 Ahogyan a szarvas kívánkozik a folyóvízhez, úgy kívánkozik a lelkem
hozzád, Istenem!
3 Isten után szomjazik lelkem, az élő Isten után: Mikor mehetek el,
hogy megjelenjek Isten előtt?
4 Könnyem lett a kenyerem éjjel és nappal, mert egész nap ezt
mondogatják nekem: Hol van a te Istened?
5 Kiöntöm lelkemet, és arra emlékezem, hogy milyen tömeggel vonultam,
és hogyan vezettem Isten házához hangos ujjongással és hálaénekkel az
ünneplő sokaságot.
6 Miért csüggedsz el, lelkem, miért háborogsz bennem? Bízzál Istenben,
mert még hálát adok neki az ő szabadításáért!
7 Istenem, elcsügged a lelkem, azért terád gondolok a Jordán földjéről
és a Hermónról, a Micár hegyéről.
8 Örvény örvénynek kiált zuhatagjaid hangjában, minden habod és
hullámod átcsapott fölöttem.
9 Nappal szeretetét rendeli mellém, éjjel éneket ad számba az ÚR;
imádságot életem Istenéhez.
10 Ezt mondom Istenemnek, kőszálamnak: Miért feledkeztél el rólam?
Miért kell gyászban járnom, miért gyötör az ellenség?
11 Mintha csontjaimat tördelnék, amikor gyaláznak ellenfeleim, mert
egész nap ezt mondogatják nekem: Hol van a te Istened?
12 Miért csüggedsz el, lelkem, miért háborogsz bennem? Bízzál Istenben,
mert még hálát adok neki, szabadító Istenemnek!

                           HOL VAN ISTEN?
                           

Bízzál Istenben, mert még hálát adok neki az ő szabadításáért! (Zsolt
42,6)

"Hol van az Istened mindezek közepette?" - kérdezte egy kritikus a
háború, erőszak, zsarnokság, törvénytelenség, szenvedés és fájdalom
híreire reagálva. Mély benyomást tett rám egy keresztyén meggondolt
válasza: "Meg kellene ismételnie a kérdést, de csúsztassa el a
kérdőjelet! Megfelelő választ fog kapni."
"Hogy érti?"- erősködött a kritikus.
"Hol van Isten? A válasz: Mindezek közepette!"
Ez a karácsony ragyogó üzenete: az Isten, aki eljött a világunkba és
megtapasztalt erőszakot, igazságtalanságot és szenvedést, ugyancsak itt
van számunkra, bármi történjen velünk.
Korábban ezt írta a zsoltáros: "Könnyem lett a kenyerem éjjel és
nappal, mert egész nap ezt mondogatják nekem: Hol van a te Istened?"
Azután erre jut: "Bízzál Istenben, mert még hálát adok neki az ő
szabadításáért!" (Zsolt 42,4.6)
Hívőként Istenben van reménységünk tragédia és veszteség, áldás és béke
idején.

Imádság: Köszönjük, Istenünk, hogy velünk vagy, osztozol
tapasztalatainkban, velünk örvendezel a jó időkben, vigaszt és reményt
adsz a viszontagságok idején. Ámen.

Dicsérd Istent mindenért, ami elmúlt, bízzál Istenben minden felől, ami
eljövendő.
Peter Bolt (Devon, Anglia)

IMÁDKOZZUNK A KÉTKEDŐKÉRT ÉS A NEM HÍVŐKÉRT!