Csendes Percek december 1.

[csendespercek at lists.ghost.hu]

                     2005. december 1. csütörtök                      

1Kir 19,1-12.

1 Amikor Aháb elmondta Jezábelnek mindazt, amit Illés tett, és hogy a
prófétákat megölte karddal, 2 Jezábel követet küldött Illéshez ezzel az
üzenettel: Úgy bánjanak velem az istenek most és ezután is, hogy holnap
ilyenkorra azt teszem veled, ami azokkal történt! 3 Illés megijedt,
elindult és elment, hogy mentse az életét, és elérkezett a júdai
Beérsebába. Legényét ott hagyta, 4 ő pedig elment a pusztába egynapi
járóföldre. Odaérve egy rekettyebokorhoz, leült alá, meghalni kívánt,
és ezt mondta: Elég most már, URam! Vedd el életemet, mert nem vagyok
jobb elődeimnél! 5 Azután lefeküdt, és elaludt a rekettyebokor alatt.
De egyszer csak egy angyal érintette meg, és ezt mondta neki: Kelj föl,
egyél! 6 Amikor föltekintett, látta, hogy a fejénél forró kövön sült
lángos és egy korsó víz van. Evett és ivott, majd újra lefeküdt. 7 Az
ÚR angyala másodszor is visszatért, megérintette, és ezt mondta: Kelj
föl, egyél, mert erőd felett való út áll előtted! 8 Ő fölkelt, evett és
ivott, és annak az ételnek az erejével ment negyven nap és negyven
éjjel az Isten hegyéig, a Hórebig.
9 Itt bement egy barlangba, és ott töltötte az éjszakát. Egyszer csak
így szólt hozzá az ÚR igéje: Mit csinálsz itt, Illés? 10 Ő így felelt:
Nagyon buzgólkodtam az ÚRért, a Seregek Istenéért, mert Izráel fiai
elhagyták szövetségedet, lerombolták oltáraidat, prófétáidat pedig
fegyverrel ölték meg. Egyedül én maradtam meg, de az én életemet is el
akarják venni. 11 Az ÚR ezt mondta: Jöjj ki, és állj a hegyre az ÚR
színe elé! És amikor elvonult az ÚR, nagy és erős szél szaggatta a
hegyeket, és tördelte a sziklákat az ÚR előtt; de az ÚR nem volt ott a
szélben. A szél után földrengés következett; de az ÚR nem volt ott a
földrengésben. 12 A földrengés után tűz támadt; de az ÚR nem volt ott a
tűzben. A tűz után halk és szelíd hang hallatszott.

                        ISTEN SUTTOGÓ HANGJA
                        

Csendesedjetek el, és tudjátok meg, hogy én vagyok az Isten! (Zsolt
46,11)

A lányom hiába tekergette új rádiója keresőjét, csak zajt hallott,
amitől egyre idegesebb lett. "Hol van a zene?" - kérdezte. Együtt
kezdtük el tekerni a keresőt, most már lassabban, hogy megtaláljuk azt
a rádióállomást, ami a kedvenc dalát játszotta. Korábban a kereső túl
gyors mozgatása miatt szalasztotta el a zenét.
Elgondolkodtam azon, hogy a rádió beállításával kapcsolatos élményünk
hasonlít az Úrra való figyelésre. Vágyom Isten hangjának meghallására a
világ zűrzavaros lármája és zaja helyett. Néha úgy tűnik, hogy az
életem túlságosan felgyorsult, hogy ez megtörténjen. De minél többet
gyakorlom az elcsendesedést a mindennapi életben, annál jobban
felismerem Isten hangját a világ zavaró tényezői közepette. Lehet, hogy
Illéshez hasonlóan azt várom, hogy Isten erőteljes módon,
szélviharokban, földrengésekben és tűz által szóljon hozzám. De a
Szentírás emlékeztet arra, hogy gyakran Isten jelenléte úgy nyilvánul
meg számunkra, mint ahogy Illésnek is: finom suttogásban, nyugodt halk
hangon.

Imádság: Drága Istenünk, dicsérünk téged az elmélkedés, az igeolvasás
és az imádság rendjéért, ami megtanít bennünket figyelni suttogó
hangodra. Nyisd meg fülünket és szívünket, hogy halljuk nyugodt, halk
szavadat. Ámen.

Hogyan tudok hűségesen odafigyelni Isten hangjára?
Beth A. Palm (Illinois, USA)

IMÁDKOZZUNK AZOKÉRT, AKIK NEHEZEN HALLJÁK ISTENT!