Csendes Percek augusztus 25.

2005. Aug. 25., Cs, 03:41:00 CEST

                    2005. augusztus 25. csütörtök                     

Fil 3,12-14.

12 Nem mintha már elértem volna mindezt, vagy már célnál volnék, de
igyekszem, hogy meg is ragadjam, mert engem is megragadott a Krisztus
Jézus. 13 Testvéreim, én nem gondolom magamról, hogy már elértem, 14 de
egyet teszek: ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van,
annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának
a Krisztus Jézusban adott jutalmáért.

                            JELLEMÉPÍTÉS

Teljes örömnek tartsátok, testvéreim, amikor különféle kísértésekbe
estek, tudván, hogy hitetek próbája állhatatosságot eredményez. (Jak
1,2-3)

A fiam még egész kicsi volt, amikor rájöttünk, hogy értelmes ugyan, de
az iskolában gondjai vannak. Tanulási képességei nem voltak
megfelelőek, ezért gyakran fejfájással jött haza. Nem szívesen
kényszerítettem, hogy a vacsora után még a leckéjét csinálja. Mégis,
mindketten a könyvek fölé görnyedtünk, és dolgoztunk, amíg ki nem
merültünk.
Amikor eljutottunk erre a pontra, kimentünk és játszottunk egy kicsit.
Kavicsokat dobáltunk a patakba, és mindenféléről beszélgettünk, kivéve
az iskolát. Minden este, mielőtt James aludni ment, elolvastuk a Jak
1,2-3 igéit. Azután együtt imádkoztunk, kértük Istent, hogy segítsen
legyőzni a problémákat, és örömöt találjunk még a nehéz időkben is.
James azóta befejezte a középiskolát, és főiskolára jár. Azok a nehéz
iskolai évek különös kapcsot építettek közöttünk. Megtanultunk
megbirkózni a nehézségekkel, Istenre hagyatkozni képességért a
kitartáshoz, és megtapasztaltuk, milyen öröm Isten erejében bízni.
Isten arra használta a küzdelmeinket, hogy erősítse hitünket és építse
jellemünket.

Imádság: Drága Istenünk, taníts bennünket kitartani a nehéz időkben,
rád emelve tekintetünket. Ámen.

Ha napról napra Istenre hagyatkozunk, ki fogunk tartani.
Heidi VanderSlikke (Ontario, Kanada)

IMÁDKOZZUNK A TANULÁSI NEHÉZSÉGEKKEL KÜSZKÖDŐ GYEREKEKÉRT!