Csendes Percek augusztus 20.

[csendespercek at lists.ghost.hu]

                     2005. augusztus 20. szombat                      

2Sám 4,4; 9,1-7.

Volt Jónátánnak, Saul fiának egy mindkét lábára béna fia, aki
ötesztendős volt, amikor megjött a hír Jezréelből Saulról és
Jónátánról. Akkor fölkapta dajkája, és elfutott. De mivel a dajka
gyorsan futott, a gyermek leesett és megsántult. Mefibóset volt a neve.
1 Egyszer megkérdezte Dávid: Maradt-e még valaki Saul háza népéből, aki
iránt hűséggel tartozom Jónátánért? 2 Volt egy Saul házából való
szolga, akinek Cíbá volt a neve. Őt hívták Dávidhoz, és megkérdezte a
király: Te vagy Cíbá? Ő így felelt: Én vagyok, a te szolgád. 3 Akkor
ezt mondta a király: Maradt-e még valaki Saul háza népéből, akinek
hűséggel tartozom Isten előtt? Cíbá ezt felelte a királynak: Van még
Jónátánnak egy fia, aki mindkét lábára béna. 4 A király megkérdezte:
Hol van? Cíbá így felelt a királynak: Lódebárban van, Ammiél fiának,
Mákírnak a házában. 5 Akkor üzent neki Dávid király, és elhozatta őt
Lódebárból, Mákírnak, Ammiél fiának a házából. 6 Amikor megérkezett
Dávidhoz Mefibóset, Saul fiának, Jónátánnak a fia, arcra esett, és
leborult előtte. Dávid megszólította: Mefibóset! Ő így felelt: Itt van
a te szolgád. 7 Dávid ezt mondta neki: Ne félj, hiszen én hűséggel
tartozom neked apádért, Jónátánért, és visszaadom neked nagyapádnak,
Saulnak minden földbirtokát, te pedig mindenkor az én asztalomnál
étkezel. 

                       EGY KEGYELMI TÖRTÉNET
                        

Dávid azt mondta Mefibósetnek: Ne félj, mindenkor az én asztalomnál
étkezel. (2Sám 9,7)

Palotában született, és arra rendeltetett, hogy Izrael eljövendő
királya legyen; úgy tűnt, Mefibóset élete sínen van. De egyetlen nap
alatt minden megváltozott. Nemcsak elveszítette apját, Jónáthánt és
nagyapját, Sault, de a sietős menekülésben történt valami, és ő mindkét
lábára megbénult. Kevesebb, mint 24 óra leforgása alatt a trón
várományosa elveszítette kiváltságos helyzetét, elhagyatott, fájdalmak
között és szegénységben élő árva lett.
Nem ismerjük a részleteket. De később látjuk Isten kegyelmét működni
Mefibóset életében, mert az Úr arra indította Dávid királyt, hogy
emlékezzen Jónáthánnak tett ígéretére. Így azután Mefibóset ismét
palotában lakhatott. Habár súlyos szenvedéseken ment át, végül
visszaültették a király asztalához.
Istennek hasonló jutalma van mindannyiunk számára. Bármilyen kemények
is életünk megpróbáltatásai, biztosak lehetünk benne, hogy egy napon mi
is a Nagy Király ünnepi asztalához ülhetünk, nem vendégként, hanem mint
Isten gyermekei és örökösei.

Imádság: Istenünk, segíts emlékeznünk, hogy te mindig velünk vagy, és
kegyelmed elegendő számunkra. Ámen.

Mindannyian szeretett fiai és leányai vagyunk a Királynak.
Nancy K. Brown (Ohio, USA)

IMÁDKOZZUNK VALAKIÉRT, AKI ELVESZÍTETTE POZÍCIÓJÁT ÉS JÓLÉTÉT!