Csendes Percek augusztus 18.

[csendespercek at lists.ghost.hu]

                    2005. augusztus 18. csütörtök                     

Lk 22,54-62.

54 Miután pedig elfogták Jézust, elvitték és bekísérték a főpap házába.
Péter pedig távolról követte. 55 Mikor az udvar közepén tüzet raktak,
és körülülték, Péter is leült közéjük. 56 Amint ott ült a tűz
világánál, meglátta őt egy szolgáló, szemügyre vette, és így szólt: "Ez
is vele volt." 57 Ő azonban letagadta, ezt mondva: "Asszony, nem
ismerem őt!" 58 Röviddel ezután más látta meg, és rászólt: "Te is
közülük való vagy!" De Péter így válaszolt: "Ember, nem vagyok!" 59
Körülbelül egy óra múlva másvalaki is bizonygatta: "De bizony, ez is
vele volt, hiszen ő is Galileából való." 60 Péter azonban ismét
tagadta: "Ember, nem tudom, mit beszélsz." Még beszélt, amikor hirtelen
megszólalt a kakas. 61 Ekkor megfordult az Úr, és rátekintett Péterre.
Péter pedig visszaemlékezett az Úr szavára, amikor azt mondta neki:
"Ma, mielőtt megszólal a kakas, háromszor tagadsz meg engem." 62 Aztán
kiment, és keserves sírásra fakadt.

                            ELŐRE MENNI
                             

Péter azonban felkelt, elfutott a sírhoz, és amikor behajolt, csak a
lepedőket látta ott. Erre elment, és csodálkozott magában a
történteken. (Lk 24,12)

Amikor azt olvasom, hogyan futott Péter a sírhoz, mindig a "futott"
szón akad meg a szemem. Elképzelem, ahogy siet, zakatol a szíve, saruja
csattog a földön. Mi minden kavaroghatott a lelkében a történtek után,
különösen hogy megtagadta Jézust. Azt hiszem, Péter sietsége az üres
sír látásánál többről szólt. Amikor cserben hagyom az Urat, csak az
számít, hogy jóvátegyem a dolgot, és ugyanezt gondolhatta Péter is.
Kétségbeesetten kereste Jézust.
Mindig tudtam, hogy az Úr soha nem tagadja meg a megbocsátást, mégis
nehezemre esik elengedni a lelkifurdalást, amit a botlásom miatt érzek.
Évekig tartott, mire megértettem, hogy helytelen dolog a bűntudathoz
ragaszkodni. Isten örömét leli abban, ha elfogadjuk a megbocsátást,
feledve a múltat, és előremenve a szolgálatban.
Péter kapcsolata az Úrral helyreállt, és nagy igehirdetővé vált, lelkek
ezreit mentve meg. A jó abból jön, ha előremegyünk, nem nézünk vissza.

Imádság: Istenünk, köszönjük kegyelmedet és nagylelkűségedet, jóságodat
és szeretetedet. Erősíts meg, vezess, használj minket. Ámen.

Nem mehetünk előre, ha a múltnál leragadunk.
Pat Rowland (Tennessee, USA)

IMÁDKOZZUNK AZOKÉRT, AKIK NEM TUDJÁK ELENGEDNI A MÚLTAT!