Csendes Percek augusztus 2.

[csendespercek at lists.ghost.hu]

                       2005. augusztus 2. kedd                        

2Kor 12,2-10.

2 Ismerek egy embert a Krisztusban: tizennégy évvel ezelőtt - hogy
testben-e, vagy testen kívül-e, nem tudom, csak az Isten tudja -,
elragadtatott a harmadik égig. 3 Én tudom, hogy az az ember - hogy
testben-e vagy testen kívül-e, nem tudom, csak az Isten tudja -, 4
elragadtatott a paradicsomba, és olyan kimondhatatlan beszédeket
hallott, amelyeket nem szabad embernek elmondania. 5 Ezzel az emberrel
dicsekszem, nem pedig önmagammal; ha csak az erőtlenségeimmel nem. 6
Pedig ha dicsekedni akarnék, nem lennék esztelen, mert igazságot
mondanék, de mérséklem magamat, hogy valaki többnek ne tartson, mint
aminek lát, vagy amit tőlem hall; 7 még a kinyilatkoztatások különleges
nagysága miatt sem. Ezért tehát, hogy el ne bizakodjam, tövis adatott a
testembe: a Sátán angyala, hogy gyötörjön, hogy el ne bizakodjam. 8
Emiatt háromszor kértem az Urat, hogy távozzék az el tőlem. 9 De ő ezt
mondta nekem: "Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség
által ér célhoz." Legszívesebben tehát az erőtlenségeimmel dicsekszem,
hogy a Krisztus ereje lakozzék bennem. 10 Ezért a Krisztusért örömöm
telik erőtlenségekben, bántalmazásokban, nyomorúságokban,
üldöztetésekben és szorongattatásokban; mert amikor erőtlen vagyok,
akkor vagyok erős.

                          ÖRÖM ÉS DICSÉRET
                          

Örülök és vigadok neked, zengem nevedet, ó Felséges! (Zsolt 9,3)

Az életünk során vannak időszakok, amikor sötét fellegek vesznek körül
bennünket, amikor azt sem tudjuk, mit csináljunk. Ilyenkor az a
benyomásunk, hogy Isten teljesen magunkra hagyott bennünket. Egy ilyen
időszakomban úgy döntöttem, hogy elvonulok gondolkodni. Nekivágtam egy
kerékpártúrának, hogy felfedezzem Hokkaido szigetét. A hóval borított
hegyi úton haladva a metsző hideg szél teljesen átjárt, és már nem
éreztem a kezeimet. Halotti csend és nyugalom vett körül, egy lélek sem
járt a környéken. "Istenem, miért?" kiáltottam fel. Már teljesen
kimerülve nem voltam képes tovább hajtani. Szörnyen éreztem magam.
Ekkor, mivel más nem jutott eszembe, azzal a kevés hangommal, ami volt,
dicsérni kezdtem az Urat. Eközben teljesen világos lett számomra, hogy
az Úr mit is tett értem. És mikor meghallottam az ő hangját: "elég
néked az én kegyelmem", hirtelen úgy éreztem, hogy oszlani kezd a köd a
lelkemben, a dolgok rendbe jöttek, és éppen itt az ideje, hogy
hazamenjek. A négy hétig tartó vívódásom véget ért. Arra a meglátásra
jutottam, hogy a hálaáldozat nagy erősségünk lehet. Amikor nem tudjuk,
hogy mit tegyünk, elkezdhetjük Istent dicsőíteni, és megtapasztalhatjuk
Isten erejét és vezetését.

Imádság: Urunk, amikor nem tudjuk, hogy melyik utat válasszuk, taníts
meg bennünket téged dicsőíteni. Ámen.

Tanácstalan helyzetben állj meg, és dicsérd az Urat!
Nose Makoto (Tokió, Japán)

IMÁDKOZZUNK AZOKÉRT, AKIK KUDARCOT VALLOTTAK!