Csendes Percek április 16.

[csendespercek at lists.ghost.hu]

                      2005. április 16. szombat                       

Zsolt 40,1-6.

A karmesternek: Dávid zsoltára.
Várva vártam az URat, és ő lehajolt hozzám, meghallotta kiáltásomat.
Kiemelt a pusztulás verméből, a sárból és iszapból. Sziklára állította
lábamat, biztossá tette lépteimet.
Új éneket adott a számba, Istenünknek dicséretét. Sokan látják ezt,
félik az URat, és bíznak benne. 
Boldog ember az, aki az ÚRba veti bizodalmát, nem igazodik a
kevélyekhez és az elvetemült hazugokhoz.
URam, Istenem! Sok csodás tervet vittél véghez értünk, nincs hozzád
fogható. Szeretném hirdetni és elmondani, de több annál, amit fel
tudnék sorolni.

                              TÜRELEM
                               

Várva vártam az Urat. (Zsolt 40,2)

Gyerekkoromban gyakran játszottam az otthonunkhoz közeli patak mellett.
Emlékszem, hogy a patak partján volt egy sáros, ingoványos rész. Egy
nap, ahogy ott játszottam, belecsúsztam az iszapba, és süllyedni
kezdtem. Ahogy egyre jobban kapálóztam, egyre inkább süllyedtem. Amikor
egy kicsit megnyugodtam, sikerült kimásznom, igaz, sáros lettem és
elvesztettem a cipőmet.
A 40. zsoltár 2. versében az író a pusztulás vermének képét használja a
nehézségek leírására, amelyekkel szembetalálta magát. Sokszor úgy
érezzük, hogy a gondjaink lehúznak egy gödörbe, amely hasonló a
pusztulás verméhez. Ha egyedül harcolunk, biztosan egyre mélyebbre
süllyedünk a gödörben.
De ha Istenhez kiáltunk segítségért, türelemmel és hittel várunk, Isten
elér bennünket és segíteni fog.

Imádság: Drága Urunk, hálásak vagyunk, hogy velünk vagy gondjainkban,
és győzelmet akarsz adni nekünk. Adj hitet és türelmet a harcok idején,
és segíts, hogy békességet találjunk a benned való bizalomban. Ámen.

Ha életed a "pusztulás vermébe" jutna, hívd segítségül Istent és várd a
szabadulást!
Marilyn Matos Ortiz (Arecibo, Puerto Rico)

IMÁDKOZZUNK A VESZÉLYBEN LÉVŐ GYERMEKEKÉRT!