Csendes Percek április 13.

[csendespercek at lists.ghost.hu]

                       2005. április 13. szerda                       

Lk 15,11-24.

Azután így folytatta Jézus: "Egy embernek volt két fia. A fiatalabb ezt
mondta az apjának: Atyám, add ki nekem a vagyon rám eső részét. Erre
megosztotta köztük a vagyont. Néhány nap múlva a fiatalabb fiú
összeszedett mindent, elköltözött egy távoli vidékre, és ott
eltékozolta a vagyonát, mert kicsapongó életet folytatott. Miután
elköltötte mindenét, nagy éhínség támadt azon a vidéken, úgyhogy
nélkülözni kezdett. Ekkor elment, és elszegődött annak a vidéknek egyik
polgárához, aki kiküldte őt a földjeire disznókat legeltetni. Ő pedig
szívesen jóllakott volna akár azzal az eleséggel is, amit a disznók
ettek, de senki sem adott neki." "Ekkor magába szállt és ezt mondta: Az
én apámnak hány bérese bővelkedik kenyérben, én pedig itt éhen halok!
Útra kelek, elmegyek apámhoz, és azt mondom neki: Atyám, vétkeztem az
ég ellen és teellened. Nem vagyok többé méltó arra, hogy fiadnak
nevezzenek, tégy engem olyanná, mint béreseid közül egy. És útra kelve
el is ment az apjához. Még távol volt, amikor apja meglátta őt,
megszánta, elébe futott, nyakába borult, és megcsókolta őt. A fiú ekkor
így szólt hozzá: Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened, és nem
vagyok méltó arra, hogy fiadnak nevezzenek. Az apa viszont ezt mondta
szolgáinak: Hozzátok ki hamar a legszebb ruhát, és adjátok reá,
húzzatok gyűrűt a kezére, és sarut a lábára! Azután hozzátok a hízott
borjút, és vágjátok le! Együnk, és vigadjunk, mert ez az én fiam
meghalt és feltámadott, elveszett és megtaláltatott. És vigadozni
kezdtek."

                              VISSZAÚT
                              

Együnk és vigadjunk, mert ez az én fiam meghalt, és feltámadott,
elveszett és megtaláltatott. (Lk 15,23-24)

Fiatal koromban lázadoztam, és végül úgy jártam, mint a tékozló fiú.
Otthagytam a főiskolát, és amint lehetett, elkezdtem dolgozni. Ahogyan
megkaptam a fizetésemet, azonnal elköltöttem, és amikor már nem volt
elég, kölcsönkértem. A pénzemet arra használtam, hogy minden rossz
dolgot kipróbáljak.
Most, amikor visszatekintek az életemre, látom, mennyire bolond voltam.
Két házasságom ment tönkre, hatalmas adósságaim, és állandó gondjaim
voltak. Elegem lett mindenből. Végül, amikor mélypontra jutottam,
bűnbánattal Istenhez kiáltottam. Isten megbocsátott nekem, de még
mindig hordozom a bűneim következményeit, az adósságot, a megromlott
kapcsolatokat, és hogy nincs szakmám.
Lassan eljutok oda, ahol már 20 évvel ezelőtt tartanom kellett volna.
Nem könnyű ezzel szembenézni, de a Fil 4,11 emlékeztet arra, hogy "a
körülményeim között elégedett legyek", mert tudom, hogy most már a jó
úton járok, és Isten velem van. Isten soha nem hagyott el, én
távolodtam el tőle. Újra főiskolára járok, lassan visszafizetem az
adósságaimat, és próbálom helyrehozni, amit a múltban elrontottam.
Isten nélküli volt a múltam, de a jövőm Isten kezében van.

Imádság: Úr Jézus Krisztus, hála legyen neked azért, hogy felajánlod az
újrakezdés lehetőségét, és segítesz, hogy megváltozzunk. Jézus nevében.
Ámen.

Nem számít mi volt a múltban, Isten a jövőnk.
Ed Ridgley (Alabama, USA)

IMÁDKOZZUNK A "TÉKOZLÓ FIÚKÉRT"!