Csendes Percek április 10.

[csendespercek at lists.ghost.hu]

                      2005. április 10. vasárnap                      

Jn 21,1-14.

Ezután ismét megjelent Jézus a tanítványoknak a Tibériás-tengernél. Így
jelent meg: együtt voltak Simon Péter és Tamás, akit Ikernek hívtak, és
Nátánaél, a galileai Kánából és Zebedeus fiai; a tanítványok közül
pedig még kettő. Simon Péter így szólt hozzájuk: "Elmegyek halászni."
Ők erre ezt mondták: "Mi is elmegyünk veled." Elindultak, és beszálltak
a hajóba, de azon az éjszakán semmit sem fogtak. Amikor már reggel
lett, megállt Jézus a parton, a tanítványok azonban nem tudták, hogy
Jézus az. Jézus ekkor megkérdezte tőlük: "Fiaim, nincs valami
ennivalótok?" Így válaszoltak neki: "Nincs." Ő pedig ezt mondta nekik:
"Vessétek ki a hálót a hajó jobb oldalán, és találtok!" Kivetették
tehát, de kivonni már nem tudták a rengeteg hal miatt. Ekkor odaszólt
Péterhez az a tanítvány, akit Jézus szeretett: "Az Úr az!" Amikor Simon
Péter meghallotta, hogy az Úr az, magára vette felső ruháját, mert
mezítelen volt, és belevetette magát a tengerbe. A többi tanítvány
pedig a hajón jött ki, mert nem voltak messze a parttól, csak mintegy
kétszáz könyöknyire, és kivonták a hálót a halakkal. Amint kiszálltak a
partra, parazsat láttak ott, rajta halat és kenyeret. Jézus így szólt
hozzájuk: "Hozzatok a most fogott halakból!" Simon Péter beszállt, és
kivonta a partra a hálót, amely tele volt nagy halakkal, szám szerint
százötvenhárommal; és bár ilyen sok volt, nem szakadt el a háló. Jézus
erre ezt mondta nekik: "Jöjjetek, egyetek!" A tanítványok közül azonban
senki sem merte őt megkérdezni: ki vagy te? Tudták ugyanis, hogy az Úr
ő. Jézus tehát odament, vette a kenyeret, és odaadta nekik; ugyanúgy a
halat is. Ez már a harmadik alkalom volt, hogy Jézus megjelent a
tanítványoknak, miután feltámadt a halottak közül.

                       TALÁLKOZÁS KRISZTUSSAL
                       

Jób ezt mondta az Úrnak: Csak hírből hallottam rólad, de most saját
szememmel láttalak. (Jób 42,5)

Teresa egy nagyon fárasztó nyolc éves kislány volt a gyülekezetben,
ahol lelkészként szolgáltam. Állandóan az utamban volt, és
tiszteletlenül beszélt velem. Egyik vasárnap az istentisztelet előtt
testvéri körben összejöttünk, és a gyülekezet tagjai egymás után
mutatták be a vendégeiket. Teresa megpróbálta magára vonni a
figyelmemet, de én nem vettem róla tudomást, feltételezve, hogy ő nem
hozott senkit.
Amint végeztünk, észrevettem, hogy Teresa még mindig nyújtózkodik, és
egyre csak ugrál, és ezt kiabálja: "Nekem is van vendégem! Nekem is van
vendégem!"
Elindultam felé, és nagyon barátságtalan hangon azt mondtam neki:
"Teresa, neked nincs látogatód!" Megijedt és zokogni kezdett, hatalmas
könnycseppek gördültek végig az arcán. Valójában volt vendége, akit be
szeretett volna mutatni.
Akkor hirtelen abban a helyzetben egy érzéketlen önző fajankónak láttam
magam. Nem Teresa, hanem a feltámadt Krisztus előtt álltam. A testté
lett ige kijelentette és megismertette magát. Bűnbánatot tartottam, és
Isten megadta a lehetőséget, hogy változtassak magatartásomon, hogy
egyre inkább hasonlíthassak a Mesterhez.

Imádság: Megbocsátó Istenünk, jelents ki magad számunkra és segíts,
hogy növekedhessünk a kegyelemben. Ámen.

Kinek a bocsánatát kell ma keresnem?
Barrett Renfro (Texas, USA)

IMÁDKOZZUNK AZÉRT, HOGY MEGLÁSSUK ÉRZÉKETLEN-SÉGÜNKET ÉS ÖNZÉSÜNKET!