Csendes Percek április 1.

[csendespercek at lists.ghost.hu]

                       2005. április 1. péntek                        

Lk 13,1-9.

Voltak ott abban az időben néhányan, akik hírt adtak neki azokról a
galileaiakról, akiknek a vérét Pilátus az áldozatukéval elegyítette.
Jézus megszólalt, és ezt mondta nekik: "Azt gondoljátok, hogy ezek a
galileai emberek bűnösebbek voltak a többi galileainál, mivel ezeket
kellett elszenvedniük? Nem! Sőt - mondom nektek -: ha meg nem tértek,
mindnyájan hasonlóképpen vesztek el. Vagy azt gondoljátok, hogy az a
tizennyolc, akire rádőlt a torony Siloámban, és megölte őket, vétkesebb
volt minden más embernél, aki Jeruzsálemben lakik? Nem! Sőt - mondom
nektek -: ha meg nem tértek, mindnyájan ugyanúgy vesztek el." Azután
ezt a példázatot mondta: "Egy embernek volt egy fügefája a szőlőjében,
és kiment, hogy gyümölcsöt keressen rajta, de nem talált. Azt mondta
erre a vincellérnek: Íme, három éve, hogy idejárok gyümölcsöt keresni
ezen a fügefán, de nem találok. Vágd ki, miért foglalja a földet hiába?
De az így válaszolt neki: Uram, hagyd meg még ebben az évben, míg
körülásom és megtrágyázom, hátha terem jövőre, ha pedig nem, akkor vágd
ki."

                          MEGÚSZOTT VIHAR
                           

De az Úrhoz kiáltottak nyomorúságukban, és kiszabadította őket szorult
helyzetükből. (Zsolt 107,28)

Egy tavaszi délután baseballozni támadt kedvünk. A játék közben
félelmetes felhők közeledésére lettünk figyelmesek. Az ijesztő
sötétségben a mérkőzést félbehagyva hanyatt-homlok rohantunk egy
menedékhez. Egy rendkívül erős tornádót éltünk át, amely a közeli, 125
lelket számláló településre csapott le, lerombolva és 13 ember halálát
okozva.
Városkánk lakosai közül többeknek éltek barátai és rokonai a szomszéd
településen, és döbbenten gondoltunk arra, miért úsztuk meg mi, és
miért nem ők? Némelyek az Istent szidták, mert ha ő szeret, akkor hogy
engedhette meg ezt a katasztrófát. Egyházunk tagsága azonban a gyász és
fájdalom okozta sokk közepette egy emberként sietett hathatós
segítségben részesíteni a sérülteket és bajbajutottakat. Megnyitottuk
otthonainkat, élelemről, ruházatról és minden egyébről igyekeztünk
gondoskodni. Ki a karját nyújtotta egy sérültnek, ki pedig a vállát
engedte át a zokogónak.
Isten arra hív minket, hogy segítsünk a bajba jutottakon. Minden
közösségben akadnak olyanok, akikkel a szerető Istent nekünk kell
megismertetni. Legyünk ebben Isten eszközei!

Imádság: Köszönjük, Istenünk, hogy segítséget és bölcsességet adsz,
hogy másokat hozzád vezethessünk. Ámen.

Isten eszközeiként felkarolhatjuk a sérülteket.
Walter N. Maris (Missouri, USA)

IMÁDKOZZUNK A TERMÉSZETI CSAPÁSOK ÁLDOZATAIÉRT!