Csendes Percek oktober 14.

[csendespercek at lists.ghost.hu]

             2004. október 14. csütörtök

Hova menjek lelked elől? Orcád elől hova fussak?
Ha a mennybe szállnék, ott vagy, 
ha a holtak hazájában feküdnék le, te ott is ott vagy. 
Ha a hajnal szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó végén laknék, 
kezed ott is elérne, jobbod megragadna engem.
Ha azt gondolnám, hogy elnyel a sötétség, 
és éjszakává lesz körülöttem a világosság: 
a sötétség nem lenne elég sötét neked, az éjszaka világos 
lenne, mint a nappal, a sötétség pedig olyan, mint a világosság.
Zsolt 139,7-12.

                 VÁNDORUTUNK ISTENE

Az Úr ezt mondta Abrámnak: Menj el földedről, rokonságod 
közül és atyád házából arra a földre, amelyet mutatok neked! 
(1Móz 12,1)

Amikor a férjemmel összeházasodtunk, tudtam, hogy 
költözgetni fogunk az egész országban. Mint újdonsült 
zászlóst a Parti Őrséghez vezényelték Seattle-be. Még 
sohasem jártam az Allegheny-hegységtől nyugatra, és bár 
igyekeztem leplezni, féltem kissé. Arra is gondoltam: Vajon 
ott él-e Isten Seattle-ben is?
Amikor Abrám a családjával elhagyta Úr városát, hogy Háránba 
menjen, onnan pedig Kánaán földjére, bizonyára hasonló 
gondolatok motoztak az ő fejében is. Jóllehet az Úr hívta őt 
ki onnan, hogy egy új földre vezesse; de vajon ott lesz-e 
majd az Úr is? Ott lakik-e Isten Kánaánban? Abrám azonban 
hitt Isten hívó szavában, aki mindenütt jelen van, legyen az 
Úr városa vagy Kánaán.
Amikor túlságosan kötődünk egy helyhez, családhoz, 
társadalomhoz, amiben felnőttünk, az olyan, mint a 
bálványimádás. Félő, hogy ez esetben nem leszünk képesek 
meghallani Isten új helyek felé szólító hangját. Örülök, 
hogy sok évvel ezelőtt útra keltem, és tudom, Isten velem 
volt mindenütt, mind a mai napig.

Imádság: Ó, Istenünk, köszönjük, hogy velünk vagy 
vándorútjaink során, és azt a kegyelmet és hitet is, ami 
által képesekké válunk követni téged. Ámen.

Isten velünk marad, bárhová szólít az élet.
                   Anne H. Gruger (Washington, USA)

IMÁDKOZZUNK A KÖLTÖZKÖDŐKÉRT!