Csendes Percek oktober 12.

[csendespercek at lists.ghost.hu]

               2004. október 12. kedd

Történt pedig egyszer, hogy amikor az imádkozás helyére 
mentünk, egy szolgálóleány jött velünk szembe, akiben 
jövendőmondó lélek volt, és jóslásával nagy hasznot hajtott 
gazdáinak. Követte Pált és minket, és így kiáltozott: "Ezek 
az emberek a Magasságos Isten szolgái, akik az üdvösség 
útját hirdetik nektek!" Ezt több napon át is művelte. Pált 
azonban bosszantotta ez. Ezért megfordult, és ezt mondta a 
léleknek: "Parancsolom neked Jézus Krisztus nevében, hogy 
menj ki belőle!" És az még abban az órában kiment belőle. 
Amikor látták urai, hogy odalett az, amiből hasznot 
reméltek, megragadva Pált és Szilászt, a hatóság elé, a 
főtérre hurcolták őket. Azután az elöljárók elé vezették 
őket, és ezt mondták: "Ezek az emberek felforgatták 
városunkat. Zsidók lévén, olyan szokásokat hirdetnek, 
amelyeket nekünk nem szabad sem átvennünk, sem követnünk, 
mert rómaiak vagyunk." Velük együtt a sokaság is rájuk 
támadt, az elöljárók pedig letépették ruhájukat, és 
megbotoztatták őket. Sok ütést mértek rájuk, majd börtönbe 
vetették őket, és megparancsolták a börtönőrnek, hogy 
gondosan őrizze őket. Az pedig, mivel ilyen parancsot 
kapott, a belső börtönbe vetette őket, és a lábukat kalodába 
zárta. Éjféltájban Pál és Szilász imádkozott, és énekkel 
magasztalta az Istent. A foglyok pedig hallgatták őket. 
Ekkor hirtelen nagy földrengés támadt, úgyhogy megrendültek 
a börtön alapjai, hirtelen kinyílt minden ajtó, és 
mindegyikükről lehulltak a bilincsek. Amikor a börtönőr 
felriadt álmából, és meglátta, hogy nyitva vannak a 
börtönajtók, kivonta a kardját, és végezni akart magával, 
mert azt hitte, hogy megszöktek a foglyok. Pál azonban 
hangosan rákiáltott: "Ne tégy kárt magadban, mert 
valamennyien itt vagyunk!" Erre az világosságot kért, 
berohant, és remegve borult Pál és Szilász elé; majd 
kivezette őket, és ezt kérdezte: "Uraim, mit kell 
cselekednem, hogy üdvözüljek?" Ők pedig így válaszoltak: 
"Higgy az Úr Jézusban, és üdvözülsz mind te, mind a te házad népe!"
ApCsel 16,16-31.

                    CSAK A KEZDET

Éppen ezért meg vagyok győződve arról, hogy aki elkezdte 
bennetek a jó munkát, elvégzi a Krisztus Jézus napjára.
(Fil 1,6)

Minden szempár a tanterembe lépő két szégyenlős lányra 
szegeződött. Szőkék voltak és egyenruha volt rajtuk. Az 
ikrek félénken néztek körül. A szünetben valósággal 
megrohantuk őket a kérdéseinkkel: "Honnan jöttetek?" "Mit 
csináltok itt?" Megtudtuk, hogy a szüleik misszionáriusok. 
"Mi az a misszionárius?" - kérdeztem Anne-től és Elizabeth-től.
Azért jöttek ide Zambiába a szüleikkel, hogy Jézusról 
beszéljenek az embereknek. Lusakában szerveztek 
gyermekórákat a saját házukban, és ezekre engem is 
meghívtak. Jézusról meséltek, aki azért jött a földre, hogy 
megmentsen minket, embereket. Nem egészen értettem, mit is 
jelent ez.
Azt a bibliai verset sem fogtam fel igazán, amit az ikrek 
anyukája mutatott a Bibliájában: "Ha tehát száddal Úrnak 
vallod Jézust, és szíveddel hiszed, hogy Isten 
feltámasztotta őt a halálból, akkor üdvözülsz." (Róm 10,9) 
Azt tudtam, hogy "üdvözülni" olyasfélét jelent, hogy Isten 
megbocsátotta a bűneimet. A többit nem értettem, de 
elmondtam Istennek, hogy hiszek Jézusban, és megköszöntem, 
hogy engem is megváltott. A rákövetkező években azután Isten 
fokról-fokra vezetett rá Krisztus Urunk megváltó művének 
teljesebb megértésére.

Imádság: Istenünk, szívből köszönjük megváltó kegyelmedet. 
Ámen.

Kegyelem által megmentve - ez egy állandó folyamat.
            Beryl Adamsbaum (Gaillard, Franciaország)

IMÁDKOZZUNK ZAMBIA NÉPÉÉRT!