Csendes Percek november 20.
csendespercek at lists.ghost.hu
csendespercek at lists.ghost.hu
2004. Nov. 20., Szo, 04:00:02 CET
2004. november 20. szombat
Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten
volt az Ige. Ő kezdetben az Istennél volt. Minden általa
lett, és nélküle semmi sem lett, ami létrejött. Benne élet
volt, és az élet volt az emberek világossága. A világosság a
sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be. Megjelent
egy ember, akit Isten küldött, akinek a neve János. Ő
tanúként jött, hogy bizonyságot tegyen a világosságról, és
hogy mindenki higgyen általa. Nem ő volt a világosság, de a
világosságról kellett bizonyságot tennie. Az Ige volt az
igazi világosság, amely megvilágosít minden embert: ő jött
el a világba. A világban volt, és a világ általa lett, de a
világ nem ismerte meg őt: saját világába jött, és az övéi
nem fogadták be őt. Akik pedig befogadták, azokat
felhatalmazta arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek;
mindazokat, akik hisznek az ő nevében, akik nem vérből, sem
a test, sem a férfi akaratából, hanem Istentől születtek. Az
Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az ő
dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve
kegyelemmel és igazsággal.
Jn 1,1-14.
BIZTONSÁGOT NYÚJTÓ KÉZ
Az igazi világosság... jött el a világba. (Jn 1,9)
Városi kisfiúként nőttem fel Tennessee-ben. Egyik nap
nagybátyám megkérdezte, hogy el akarom-e kísérni őt az egyik
szomszédos völgyben lakó barátaihoz. Emlékszem, hogy 2-3
mérföldet gyalogoltunk egy favágási területen, mielőtt
odaértünk. Míg nagybátyám a barátait látogatta meg, én a
család gyerekeivel játszottam.
Már majdnem besötétedett, amikor elindultunk hazafelé. Mire
az ösvényhez értünk, teljesen sötét volt. Botladoztam az
úton a kiálló gyökerekben és kövekben, mert egyáltalán nem
láttam, hogy hová lépek. Nagybátyám azt mondta, hogy nézzek
felfelé; az eget láttam a faágakon keresztül. Így viszont
még annyira sem tudtam figyelni a gyökerekre és sziklákra,
mint addig. Végül bácsikám kézen fogott, és biztosított
arról, hogy biztonságban haza fogunk érni. Ez az este volt
gyermekkorom legfélelmetesebb kalandja.
Ez az eset arra emlékeztet, hogy félelmet keltő
megtapasztalásainkban mindig kérhetjük Isten segítségét. Ha
nem látjuk tisztán az előttünk lévő utat, Isten akkor is
tudja, hogy merre tartunk, és hogyan vezessen haza.
Nagybátyámhoz hasonlóan, Isten is szoros és erős kézfogással
tart. Nem számít, mennyire rögös az út, Isten segít hazatalálni.
Imádság: Köszönjük, Urunk, a biztonságot, hogy sosem vagyunk
egyedül vagy elhagyatott állapotban, mert te kézen fogsz
bennünket. Ámen.
Egy félelmetes világban Isten velünk jár és fogja a kezünket.
William R. Gentry (Tennessee, USA)
IMÁDKOZZUNK A HAZAFELÉ TARTÓKÉRT!
További információk a(z) Csendespercek levelezőlistáról