Csendes Percek november 20.

csendespercek at lists.ghost.hu csendespercek at lists.ghost.hu
2004. Nov. 20., Szo, 04:00:02 CET


               2004. november 20. szombat

Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten 
volt az Ige. Ő kezdetben az Istennél volt. Minden általa 
lett, és nélküle semmi sem lett, ami létrejött. Benne élet 
volt, és az élet volt az emberek világossága. A világosság a 
sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be. Megjelent 
egy ember, akit Isten küldött, akinek a neve János. Ő 
tanúként jött, hogy bizonyságot tegyen a világosságról, és 
hogy mindenki higgyen általa. Nem ő volt a világosság, de a 
világosságról kellett bizonyságot tennie. Az Ige volt az 
igazi világosság, amely megvilágosít minden embert: ő jött 
el a világba. A világban volt, és a világ általa lett, de a 
világ nem ismerte meg őt: saját világába jött, és az övéi 
nem fogadták be őt. Akik pedig befogadták, azokat 
felhatalmazta arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek; 
mindazokat, akik hisznek az ő nevében, akik nem vérből, sem 
a test, sem a férfi akaratából, hanem Istentől születtek. Az 
Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az ő 
dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve 
kegyelemmel és igazsággal.
Jn 1,1-14.

                  BIZTONSÁGOT NYÚJTÓ KÉZ

Az igazi világosság... jött el a világba. (Jn 1,9)

Városi kisfiúként nőttem fel Tennessee-ben. Egyik nap 
nagybátyám megkérdezte, hogy el akarom-e kísérni őt az egyik 
szomszédos völgyben lakó barátaihoz. Emlékszem, hogy 2-3 
mérföldet gyalogoltunk egy favágási területen, mielőtt 
odaértünk. Míg nagybátyám a barátait látogatta meg, én a 
család gyerekeivel játszottam.
Már majdnem besötétedett, amikor elindultunk hazafelé. Mire 
az ösvényhez értünk, teljesen sötét volt. Botladoztam az 
úton a kiálló gyökerekben és kövekben, mert egyáltalán nem 
láttam, hogy hová lépek. Nagybátyám azt mondta, hogy nézzek 
felfelé; az eget láttam a faágakon keresztül. Így viszont 
még annyira sem tudtam figyelni a gyökerekre és sziklákra, 
mint addig. Végül bácsikám kézen fogott, és biztosított 
arról, hogy biztonságban haza fogunk érni. Ez az este volt 
gyermekkorom legfélelmetesebb kalandja.
Ez az eset arra emlékeztet, hogy félelmet keltő 
megtapasztalásainkban mindig kérhetjük Isten segítségét. Ha 
nem látjuk tisztán az előttünk lévő utat, Isten akkor is 
tudja, hogy merre tartunk, és hogyan vezessen haza. 
Nagybátyámhoz hasonlóan, Isten is szoros és erős kézfogással 
tart. Nem számít, mennyire rögös az út, Isten segít hazatalálni.

Imádság: Köszönjük, Urunk, a biztonságot, hogy sosem vagyunk 
egyedül vagy elhagyatott állapotban, mert te kézen fogsz 
bennünket. Ámen.

Egy félelmetes világban Isten velünk jár és fogja a kezünket.
                   William R. Gentry (Tennessee, USA)

IMÁDKOZZUNK A HAZAFELÉ TARTÓKÉRT!



További információk a(z) Csendespercek levelezőlistáról