Csendes Percek majus 31.

[csendespercek at lists.ghost.hu]

                2004. május 31. hétfő

Ekkor így szólt Illéshez az ÚR igéje: Kelj föl, és menj el a 
Szidónhoz tartozó Sareptába, és lakj ott! Én megparancsoltam 
ott egy özvegyasszonynak, hogy gondoskodjék rólad. Fölkelt 
tehát, és elment Sareptába. Amikor a város bejáratához 
érkezett, éppen ott volt egy özvegyasszony, aki fát 
szedegetett. Odakiáltott neki, és ezt mondta: Hozz nekem egy 
kis vizet valamilyen edényben, hadd igyam! Amikor az elment, 
hogy vizet hozzon, utána kiáltott, és ezt mondta: Hozz nekem 
egy falat kenyeret is magaddal! De az asszony így felelt: A 
te Istenedre, az élő ÚRra mondom, hogy nincs honnan vennem. 
Csak egy marék liszt van a fazekamban, és egy kevés olaj a 
korsómban. Éppen most szedegetek pár darab fát, hogy 
hazamenve ételt készítsek magamnak és a fiamnak. Ha azt 
megesszük, azután meghalunk. Illés azonban ezt mondta neki: 
Ne félj, csak menj, és tégy úgy, ahogyan mondtad; de előbb 
készíts belőle egy kis lepényt, és hozd ki nekem! Magadnak 
és a fiadnak csak azután készíts! Mert így szól az ÚR, 
Izráel Istene: A lisztesfazék nem ürül ki, és az olajoskorsó 
nem fogy ki, míg az ÚR esőt nem ad a földre. Az asszony 
elment, és Illés beszéde szerint járt el. És evett ő is, meg 
az asszony és a háza népe is minden nap. A lisztesfazék nem 
ürült ki, az olajoskorsó sem fogyott ki, az ÚR ígérete 
szerint, amit megmondott Illés által.
1Kir 17,8-16.

                           NYITOTT KEZEKKEL

Jézus így válaszolt neki: "Ha tökéletes akarsz lenni, menj 
el, add el vagyonodat, oszd szét a szegényeknek, és kincsed 
lesz a mennyben; aztán jöjj, és kövess engem. (Mt 19,21)
Az egyik halászó pelikánnak gondja támadt. Csőrének felső 
részében már elraktározott egy kifogott halat. A barnás 
madár emelgette fejét, hogy a begyébe csúsztassa, de a hal 
majdnem kiesett a csőréből. Bemártotta fejét a vízbe és a 
hal csőre hegyéig csúszott, de egészen nem esett le. 
Védelmezően hajolt a zsákmány fölé, féltette a többi 
madártól, nem hagyta, hogy teljesen kicsússzon. A pelikán 
feje egyfolytában le-föl mozgott. Teljesen elmerült ezzel az 
egy hallal folytatott küzdelemben, és közben sok másikat 
elszalasztott. Ez a jelenet nagyon humorosnak tűnt 
számunkra, de talán tanulhatunk belőle.
Nem hasonlít ez az eset egy kicsit a gazdag ifjú 
történetére? Minden erőnkkel küszködünk az elismerésért, az 
anyagiakért, de elmulasztunk valami sokkal jobbat. Az 
özvegyasszony, aki utolsó morzsáit osztotta meg Illéssel, 
felfedezett egy nagy igazságot: amikor el tudjuk engedni, 
ami jogosan a miénk, szabadon elfogadhatjuk azt a sokkal 
jobbat, amit Isten kínál föl a számunkra.

Imádság: Minden jó ajándék Istene, segíts, hogy 
megérthessük, mi az igazán fontos, és a szeretet örök 
kincseit keressük. Ámen.

Nyisd ki kezedet és fogadd el, amit Isten adni akar!
               Anne W. Anderson (Florida, USA)

IMÁDKOZZUNK, HOGY SZABADON FOGADHASSUK AZT A JÓT, AMIT ISTEN KÍNÁL!