Csendes Percek marcius 31.

[csendespercek at lists.ghost.hu]

                   2004. március 31. szerda

Ekkor így szóltak Jézushoz tanítványai: "Íme, most nyíltan 
beszélsz, és nem példázatot mondasz. Most már tudjuk, hogy 
mindent tudsz és nincs szükséged arra, hogy valaki 
megkérdezzen téged: ezért hisszük, hogy az Istentől jöttél." 
Jézus így válaszolt: "Most hiszitek? De eljön az az óra, sőt 
már el is jött, amikor elszéledtek, mindenki a maga 
otthonába, és engem egyedül hagytok: de én mégsem vagyok 
egyedül, mert az Atya velem van. Ezeket azért mondom nektek, 
hogy békességetek legyen énbennem. A világon nyomorúságotok 
van, de bízzatok: én legyőztem a világot."
Jn 16,29-33.

                     KÉRDÉSEK ÖZÖNÉBEN

És a Krisztus békessége uralkodjék a szívetekben (Kol 3,15)

Édesanyám már a tizenhetedik éjszakáját töltötte a 
kórházban. Ezelőtt is állandóan a kórházat járta a 
rákbetegséggel vívott harcának tíz esztendejében. Az orvos 
azt mondta, már nem fog hazajönni, bele kell nyugodni. Az 
ágyánál ülve a sötétben kérdések kezdtek zakatolni bennem. 
Miért pont ő? Miért éppen most? Miért gyógyít meg az Úr 
másokat, és az anyámat miért nem? A hitünk nem volt elég 
erős? Vagy a gyülekezet véneiben volt a hiba, amikor 
imádkoztak érte? Úgy imádkoztunk-e, ahogyan a Biblia 
tanítja?
Most, két esztendővel az eset után sem tudom a választ a 
fenti kérdésekre. De egy valamit már tudok: még akkor is meg 
lehet őriznünk a békénket Istenben, ha körülöttünk minden 
összeomlott. Ha pedig békességünk van Istenben, akkor már 
nem is annyira fontos, hogy minden kérdésre tudjuk a 
választ. 

Imádság: Urunk, amikor a bajok ránk törnek, add nekünk a te 
minden értelmet felülmúló békességedet. Segíts 
belenyugodnunk abba, hogy számtalan miértre nem tudjuk a 
választ. Csak neked köszönünk mindent. Ámen.

Ha az Isten békessége bennünk van, együtt élhetünk a megválaszolatlan kérdéseinkkel.
                   Katy L. Irvan (Arkansas, USA)

IMÁDKOZZUNK OLYAN CSALÁDOKÉRT, AHOL GYÓGYÍTHATATLAN BETEG VAN!