Csendes Percek junius 26.

[csendespercek at lists.ghost.hu]

           2004. június 26. szombat


A karmesternek, Jedútúnnak: Ászáf zsoltára.
Hangosan kiáltok Istenhez, Istenhez kiáltok, hogy figyeljen rám.
Nyomorúságom idején az Úrhoz folyamodom,
kezem éjjel is kitárom feléje lankadatlanul,
de lelkem nem tud megvigasztalódni.
Istenre gondolok, és csak sóhajtozom, róla elmélkedem,
és elcsügged a lelkem. (Szela.)
Szemeimet nyitva tartod, szótlanul hánykolódom.
Gondolkozom a régi napokon, a hajdani esztendőkön.
Eszembe jutnak énekeim éjjelente, szívemben elmélkedem,
és ezt kutatja lelkem:
Vajon végleg eltaszít az Úr, és nem tart tovább jóakarata?
Végképp elfogyott szeretete, érvénytelen lett ígérete 
nemzedékről nemzedékre?
Elfelejtette kegyelmét az Isten, vagy elnyomta irgalmát a harag? (Szela.)
Az az én bajom, gondoltam, hogy megváltozott a Felséges jóindulata.
Emlékezem az ÚR tetteire, visszagondolok hajdani csodáira.
Végiggondolom minden tettedet, elmélkedem dolgaidon.
Szent a te utad, Istenem! Van-e oly nagy Isten, mint a mi Istenünk?
Te vagy az Isten, aki csodákat tettél, megismertetted erődet a népekkel.
Megváltottad hatalmaddal népedet, Jákób és József fiait. (Szela.)
Láttak téged a vizek, ó Isten, láttak a vizek,
és megremegtek, a mély vizek is reszkettek.
A felhők ontották a vizet, a magas fellegek mennydörögtek, 
nyilaid pedig cikáztak.
Mennydörgésed hangzott a forgószélben, villámok világították 
be a világot, reszketett és rengett a föld.
Utad a tengeren át vezetett, ösvényeid a nagy vizeken, 
lépteid nyoma nem látszott.
Mint nyájat, úgy vezetted népedet Mózes és Áron által.
Zsolt 77.

                   ÁTKELÉS A VÖRÖS-TENGEREN

Izráel fiai szárazon mentek be e tenger közepébe, és a víz 
jobbról-balról falként állt. (2Móz 14,22)

Mindig csodálattal tölt el, amikor Mózes könyvében a 
zsidóknak a Vörös-tengeren való átkeléséről olvasok. Egy 
nagyszerű kép tárul elém: a zsidó nép megrakodva kel át a 
szárazon, miközben mindkét oldalon ott emelkedik hatalmas 
falként a víz, amely bármely pillanatban elnyelheti őket. 
Azután gondolatban ezt a száraz, megbízható utat az 
üdvösségre vezető ösvényhez hasonlítom. A megpróbáltatások 
és kísértések mint hatalmas vízfalak elnyeléssel fenyegetnek 
bennünket. De ahogy Isten átvezette a zsidó népet a Vörös-
tengeren, ugyanúgy törődik velünk, és átvezet minket a 
próbákon és a világ kísértésein. 
Mivel Isten a vezetőnk, biztonságos az utunk az Ígéret 
földjére, a jutalmunk pedig a Jézus Krisztusban nyert 
üdvösség. Istenünk, Izráel Istene őrzi lépteinket.

Imádság: Köszönjük, Urunk, hogy kézen fogva vezetsz 
bennünket és megvilágítod utunkat. Ámen.

Isten, aki a zsidókat szabadságra vezette, minket is vezet.
              Adalgisa Lappost (La Romana, Dominika)

IMÁDKOZZUNK AZOKÉRT, AKIK EGY MÁSIK ORSZÁGBA KÖLTÖZNEK!