Csendes Percek junius 2.

[csendespercek at lists.ghost.hu]

                2004. június 2. szerda

Ezek után ünnepük volt a zsidóknak, és felment Jézus 
Jeruzsálembe. Jeruzsálemben a Juh-kapunál van egy medence, 
amelyet héberül Betesdának neveznek. Ennek öt oszlopcsarnoka 
van. A betegek, vakok, sánták, sorvadásosak tömege feküdt 
ezekben (és várták a víz megmozdulását. Mert az Úr angyala 
időnként leszállt a medencére, és felkavarta a vizet: aki 
elsőnek lépett bele a víz felkavarása után, egészséges lett, 
bármilyen betegségben is szenvedett). Volt ott egy ember, 
aki harmincnyolc éve szenvedett betegségében. Amikor látta 
Jézus, hogy ott fekszik, és megtudta, hogy már milyen hosszú 
ideje, megkérdezte tőle: "Akarsz-e meggyógyulni?" A beteg 
így válaszolt neki: "Uram, nincs emberem, hogy amint 
felkavarodik a víz, beemeljen a medencébe: amíg én megyek, 
más lép be előttem." Jézus azt mondta neki: "Kelj fel, vedd 
az ágyadat és járj!" És azonnal egészséges lett ez az ember, 
felvette az ágyát, és járt. Aznap pedig szombat volt. A 
zsidók ekkor így szóltak a meggyógyított emberhez: "Szombat 
van, nem szabad felvenned az ágyadat." Ő így válaszolt 
nekik: "Aki meggyógyított, az mondta nekem: Vedd az ágyadat, 
és járj!" Megkérdezték tőle: "Ki az az ember, aki azt mondta 
neked: Vedd fel és járj!?" De a meggyógyított ember nem 
tudta, hogy ki az, mert Jézus félrehúzódott az ott 
tartózkodó sokaság miatt. Ezek után találkozott vele Jézus a 
templomban, és ezt mondta neki: "Íme, meggyógyultál, többé 
ne vétkezz, hogy valami rosszabb ne történjék veled." Elment 
ez az ember, és megmondta a zsidóknak, hogy Jézus az, aki 
meggyógyította.
Jn 5,1-15.

                       FELKAVART VÍZ

A beteg így válaszolt neki: "Uram, nincs emberem, hogy amint 
felkavarodik a víz, beemeljen a medencébe." (Jn 5,7)

Egy vezetői konferencián eltöltött hosszú és fárasztó nap 
után magányra és testmozgásra volt szükségem, hogy lelkem 
újra feltöltődjön. Az uszoda felé indultam, hogy élvezzem a 
mozgást s a víz melegét. Alkalmatlannak éreztem magam, nem 
is értettem, mit keresek a konferencián. A vezetésről és a 
csoportok rejtett hatásairól beszélgettünk. Én csak azért 
voltam ott, mert szerettem volna közvetlen környezetemnek 
javára tenni. A többiekhez képest nagyon kevés tapasztalatom 
volt a vezetésben. Ahogy a medence végét néztem, láttam, 
hogy arra is hullámzik a víz, és elcsodálkoztam, csak nem az 
én lábmozgásom okozza azokat a hullámokat? Abbahagytam a 
kapálózást, hogy lássam, jól gondolom-e, erre a hullámok 
csendesedtek, majd kisimult a víztükör.
A Jn 5,1-15-ben leírt történet jutott eszembe, amelyben 
Jézus meggyógyít egy férfit, aki a felkavarodó vízre várt. 
Mindig kíváncsi voltam, hogyan mozdult meg a víz, és hogy 
segítség nélkül hogyan került az ember a vízbe. Most már 
tudom, hogy néha a mi feladatunk, hogy másokat a vízbe 
segítsünk, máskor engednünk kell, hogy nekünk segítsenek. S 
időnként a mi dolgunk, hogy a vizet felkavarjuk. 

Imádság: Drága Urunk, segíts, hogy mindannyian megtegyük, 
ami tőlünk telik. Ámen. 

Mi is odasegíthetünk valakit Krisztushoz.
                    Patricia Marks (Virginia, USA)

IMÁDKOZZUNK AZ EGYHÁZVEZETŐKÉRT!