Csendes Percek december 10.

[csendespercek at lists.ghost.hu]

                      2004. december 10. péntek                       

Zof 3,14-20.

Ujjongj, Sion leánya! Kiálts örömödben, Izráel! Örvendezz, vigadj teljes
szívből, Jeruzsálem leánya! Elveszi rólad az ÚR az ítéletet, eltávolítja
ellenségedet. Veled van az ÚR, Izráel Királya: nem kell többé
veszedelemtől félned. Azon a napon így biztatják Jeruzsálemet: Ne félj,
Sion, ne csüggedj el! Veled van Istened, az ÚR, ő erős, és megsegít.
Boldogan örül neked, megújít szeretetével, ujjongva örül neked.
Összegyűjtöm azokat, akik szomorkodnak, mert nem ünnepelhetnek, bár
közületek valók, és gyalázatot kell elszenvedniük. Elbánok majd
elnyomóiddal abban az időben. A sántákat megsegítem, és a
szétszóródottakat összegyűjtöm, dicsővé és hírnevessé teszem őket az egész
földön, ahol gyalázták őket. Abban az időben, amikor összegyűjtelek, haza
is hozlak benneteket. Bizony, hírnevessé és dicsővé teszlek benneteket a
föld minden népe között. Meglátjátok majd, hogy jóra fordítom sorsotokat!
- mondja az ÚR.

                           ISTEN ÉNEKEL!
                            
Az Úr, a te Istened közötted van; erős ő, megtart; örül terajtad örömmel,
hallgat az ő szerelmében, énekléssel örvendez néked. (Zof 3,17) (Károli
fordítás) 

Valahogy mindig nehezemre esett észben tartanom, hogy az Isten szeret
engem. Az ajkam szólja, a fejem is tudja, de a szívem minduntalan felejti.
Én folyvást azon törtem magam, hogy jó ember legyek, olyan valaki, akire
Isten büszkén tekinthet. De mint az emberek többsége, a kemény munka
közepette elfelejtem azt, hogy Isten olyannak szeret, amilyen vagyok. Az
adventi időszakhoz egy elmélkedni való témát kerestem magamnak, és
valahogy ez a gondolat merült fel bennem.
A Szentlélek mindig is megpróbálta a tudtomra adni, hogy Isten
lankadatlanul, s önmagamért szeret. Azután egy szép napon, amikor otthon
betegen és leverten hevertem, és letörten forgattam a Bibliámat, az üzenet
végre szíven talált.
Zofóniás 3,17-hez érve elképzeltem, hogy Isten figyel engem és énekel
nekem. Az örömteli ének a teremtményről szólt, és nem arról, amiket én
teszek. Isten egyszerűen örül a teremtésének - nekem! Ez a gondolat tölt
be az idei adventben: élvezem Isten szeretetét, és emlékezem, hogy Isten
örömét leli bennem.

Imádság: Istenünk, bocsásd meg, amikor elfeledkezünk legfőbb ajándékodról,
a feltétel nélküli szeretetedről. Ámen.

Isten örvendezik felettem és bennem.
Chris Hlinak (Illinois, USA)

IMÁDKOZZUNK VALAKIÉRT, AKI MÉLTATLANNAK TARTJA MAGÁT AZ ISTEN
SZERETETÉRE!