Csendes Percek augusztus 27.

[csendespercek at lists.ghost.hu]

            2004. augusztus 27. péntek

Tamás pedig, egy a tizenkettő közül, akit Ikernek hívtak, 
éppen nem volt velük, amikor megjelent Jézus. A többi 
tanítvány így szólt hozzá: "Láttuk az Urat." Ő azonban ezt 
mondta nekik: "Ha nem látom a kezén a szegek helyét, és nem 
érintem meg ujjammal a szegek helyét, és nem teszem a 
kezemet az oldalára, nem hiszem." Nyolc nap múlva ismét benn 
voltak a tanítványai, és Tamás is velük. Bár az ajtók zárva 
voltak, bement Jézus, megállt középen, és ezt mondta: 
"Békesség néktek!" Azután így szólt Tamáshoz: "Nyújtsd ide 
az ujjadat, és nézd meg a kezeimet, nyújtsd ide a kezedet, 
és tedd az oldalamra, és ne légy hitetlen, hanem hívő." 
Tamás pedig így felelt: "Én Uram, és én Istenem!" Jézus így 
szólt hozzá: "Mivel látsz engem, hiszel: boldogok, akik nem 
látnak és hisznek."
Jn 20,24-29.

                       LÁTTUK AZ URAT

Jézus így szól hozzá: "Mivel látsz engem, hiszel: boldogok 
akik nem látnak és hisznek." (Jn 20,29)

Péntek délután volt, elkezdődött a hétvége. A munkahelyemen 
azért ért kritika, mert nem kommunikálok. Részben jogos volt 
ez az észrevétel, önbecsülésem a nulla alá süllyedt. 
Fáradtnak, kiégettnek, szomorúnak és magányosnak éreztem 
magam. Jézushoz kiáltottam, hogy jöjjön közel hozzám, és 
adjon erőt és megnyugvást.
"Mutasd meg magad!" - imádkoztam. "Szükségem van arra, hogy 
lássalak." Amikor Tamás, a tanítvány nem hitte, hogy Jézus 
feltámadt, az Úr megmutatta magát neki. Azt kívántam, hogy 
Jézus az én életemet is hasonló módon érintse. Úgy éreztem, 
hitem megingott, életem értelmetlennek tűnt. Rosszul aludtam 
aznap éjjel.
Másnap reggel kimentem a tornácra, leszedtem pár szál 
virágot. Már régen el kellett volna hervadniuk, de a 
hosszúra nyúlt ősz esős volt és enyhe. Hirtelen áttört a nap 
a ködön, és életem legcsodálatosabb szivárványát láttam. 
Szívem megtelt örömmel, éreztem, hogy Jézus közel van 
hozzám. Számomra Isten szeretetének egy jele volt az, hogy 
az ív abban a pillanatban jelent meg, amikor arra szükségem volt.

Imádság: Urunk, köszönjük kitartó szeretetedet, még ha nem 
is látjuk állandóan. Segíts megértenünk, hogy sem jó, sem 
rossz időkben soha el nem hagysz bennünket. Ámen.

Isten közelségének milyen emlékei táplálnak és bátorítanak?
                    Brith Daviknes (Oslo, Norvégia)

IMÁDKOZZUNK AZOKÉRT, AKIK MUNKAHELYI GONDOK MIATT ÁLMATLANOK!