Csendes Percek augusztus 21.

[csendespercek at lists.ghost.hu]

              2004. augusztus 21. szombat

Elindult Jákób Beérsebából, és Hárán felé tartott. Egy olyan 
helyre ért, ahol eltölthette az éjszakát, mikor a nap 
lement. Fogott egyet az ott levő kövek közül, azt a feje alá 
tette, és lefeküdt azon a helyen. És álmot látott: Egy létra 
volt a földre állítva, amelynek teteje az égig ért, és Isten 
angyalai jártak azon fel és le. Odafönt pedig az ÚR állt, és 
ezt mondta: Én vagyok az ÚR, atyádnak, Ábrahámnak Istene, és 
Izsáknak Istene! Ezt a földet, amelyen fekszel, neked adom 
és a te utódaidnak. Annyi utódod lesz, mint a föld pora, 
terjeszkedni fogsz nyugatra és keletre, északra és délre, és 
áldást nyer általad, meg utódod által a föld minden 
nemzetsége. Mert én veled vagyok, megőrizlek téged, akárhova 
mégy, és visszahozlak erre a földre. Bizony, nem hagylak el, 
amíg nem teljesítem, amit megígértem neked. Amikor Jákób 
fölébredt álmából, ezt mondta: Bizonyára az ÚR van ezen a 
helyen, és én nem tudtam! Félelem fogta el, és így szólt: 
Milyen félelmes ez a hely! Nem más ez, mint Isten háza és a 
menny kapuja.
1Móz 28,10-17.

                          KÉZFOGÁS

És látta Isten, hogy minden, amit alkotott, igen jó.
(1Móz 1,31a)

Nemrég egy nagyszabású rendezvényen vettem részt Budapesten. 
Rengeteg ember volt ott, csak álltam, és néztem, ahogy 
jönnek-mennek, viselkednek, nevetnek, beszélgetnek. Egyszer 
csak megszólított egy néger férfi, és beszélgetni kezdtünk 
angolul. Kiderült, hogy Nigériából jött, és egy 
bibliaiskolában tanul Magyarországon. Ahogy beszélgettünk, 
odajött még másik két testvére is, egyikük karján egy 
egyéves forma néger kisfiúval. Mindenkivel kezet fogtam, 
bemutatkoztunk. Azután a kisfiúnak is megráztam a kis kezét 
üdvözlésképpen. Nevetni kezdett, barna szemecskéi csak úgy 
ragyogtak. Még most is előttem van...
Hazafelé azon tűnődtem, milyen sokban különbözünk egymástól, 
és mégis a lényegünk ugyanaz. Ugyanannak az Istennek a keze 
alkotott, és ugyanazt a lelket lehelte belénk. És amikor 
megszülettünk, mindannyiunkra azt mondta Isten: "látta, hogy 
minden, amit alkotott, igen jó."

Imádság: Köszönjük, Urunk, hogy ilyen sokszínűre, 
fantáziadúsra alkottad ezt a világot. Segíts, hogy tudjunk 
meglátni és csodálni egymásban téged. Ámen.

Isten teremtésének csodája minden emberben jelen van.
                    Czabán Angelika (Budapest, Magyarország)

IMÁDKOZZUNK AZOKÉRT AZ EMBEREKÉRT, AKIKET ÜLDÖZNEK, 
LENÉZNEK A SZÁRMAZÁSUKÉRT!