Csendes Percek augusztus 1.

[csendespercek at lists.ghost.hu]

           2004. augusztus 1. vasárnap

Utaidat, URam, ismertesd meg velem, ösvényeidre taníts meg engem!
Vezess hűségesen, és taníts engem, mert te vagy szabadító 
Istenem, mindig benned reménykedem.
Gondolj, URam, irgalmadra és kegyelmedre, melyek öröktől fogva vannak.
Ifjúkorom vétkeire és bűneimre ne emlékezz! 
Kegyelmesen gondolj rám, mert te jóságos vagy, URam!
Zsolt 25,4-7.

                  EMLÉKSZEL RÁM?

Jézus így szólt: "Ez az én testem, amely tiérettetek adatik: 
ezt cselekedjétek az én emlékezetemre." (Lk 22,19) 

"Tetszik még emlékezni rám?" - kérdezik gyakran régi 
tanítványaim. Sokukat felismerem, és nevükön szólítom. 
Másokat bár megismerek, de a nevüket nem tudom felidézni.
A gyerekek sokat változnak az általános iskola után. 17 év 
tanítás alatt olyan sok gyerekkel volt dolgom, hogy nehéz 
feladatnak bizonyul mindegyikre visszaemlékezni. Azonban 
valamennyien szeretnék, ha emlékeznék rájuk.
A múltkor meglátogattam az öregotthonban élő szüleimet. 
Nagyon meghatódtam, amikor megpillantottam egykori általános 
iskolai tanítónőmet az étkezőben. 95 éves most, széles 
mosollyal ölelt át: "Szervusz, Elizabeth, hogy vagy?"
A szívemet megdobogtatta az, hogy megismert.
Jézus azt kéri, hogy emlékezzünk rá. Milyen drága kérés! 
A világmindenség Ura és Teremtője azt akarja, hogy 
megemlékezzenek róla. Krisztus megígérte, hogy megemlékezik 
rólunk. Ez érthető is, hiszen nagyon szeret minket. Azt 
akarja, hogy emlékezzünk rá az úrvacsora szentségében. 
A magunk teremtette sürgés-forgás közepette azt kéri, 
szeressük, és emlékezzünk rá. Amikor kezembe vettem ma 
reggel a kenyeret, rá emlékeztem.

Imádság: Drága Istenünk, köszönjük, hogy megemlékezel 
rólunk. Köszönjük a kenyeret és a poharat, amely 
szeretetedre emlékeztet. Ámen.

Naponta emlékezzünk Krisztusra!
               Elizabeth Swartz (Pennsylvania, USA)

IMÁDKOZZUNK A TANÁROKÉRT ÉS A DIÁKOKÉRT!