Csendes Percek aprilis 11.

[csendespercek at lists.ghost.hu]

             2004. április 11. vasárnap

A hét első napján, korán reggel, amikor még sötét volt, a 
magdalai Mária odament a sírhoz, és látta, hogy a kő el van 
véve a sírbolt elől. Elfutott tehát, elment Simon Péterhez 
és a másik tanítványhoz, akit Jézus szeretett, és így szólt 
hozzájuk: "Elvitték az Urat a sírból, és nem tudjuk, hova 
tették!" Elindult tehát Péter és a másik tanítvány, és 
elmentek a sírhoz. Együtt futott a kettő, de a másik 
tanítvány előrefutott, gyorsabban, mint Péter, és elsőnek 
ért a sírhoz. Előrehajolt, és látta, hogy ott fekszenek a 
lepedők, de mégsem ment be. Nyomában megérkezett Simon Péter 
is, bement a sírba, és látta, hogy a leplek ott fekszenek, 
és hogy az a kendő, amely a fején volt, nem a lepleknél 
fekszik, hanem külön összegöngyölítve, egy másik helyen. 
Akkor bement a másik tanítvány is, aki elsőnek ért a sírhoz, 
és látott, és hitt. Még nem értették ugyanis az Írást, hogy 
fel kell támadnia a halottak közül. A tanítványok ezután 
hazamentek. Mária pedig a sírbolton kívül állt és sírt. 
Amint ott sírt, behajolt a sírboltba, és látta, hogy két 
angyal ül ott fehérben, ahol előbb Jézus teste feküdt; az 
egyik fejtől, a másik meg lábtól. Azok így szóltak hozzá: 
"Asszony, miért sírsz?" Ő ezt felelte nekik: "Mert elvitték 
az én Uramat, és nem tudom, hova tették." Amikor ezt mondta, 
hátrafordult, és látta, hogy Jézus ott áll, de nem ismerte 
fel, hogy Jézus az. Jézus így szólt hozzá: "Asszony, miért 
sírsz? Kit keresel?" Ő azt gondolta, hogy a kertész az, 
ezért így szólt hozzá: "Uram, ha te vitted el őt, mondd meg 
nekem, hova tetted, és én elhozom." Jézus nevén szólította: 
"Mária!" Az megfordult, és így szólt hozzá héberül: 
"Rabbuni!" - ami azt jelenti: Mester. Jézus ezt mondta neki: 
"Ne érints engem, mert még nem mentem fel az Atyához, hanem 
menj az én testvéreimhez, és mondd meg nekik: Felmegyek az 
én Atyámhoz, és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez, és a ti 
Istenetekhez." Elment a magdalai Mária, és hírül adta a 
tanítványoknak: "Láttam az Urat!", és hogy ezeket mondta neki.
Jn 20,1-18.

                   NÉVEN SZÓLÍT

Jézus nevén szólította: "Mária!" Az megfordult, és így szólt 
hozzá héberül: "Rabbuni!" - ami azt jelenti: Mester.
(Jn 20,16)

A nevem személyemtől elválaszthatatlan. Azoktól, akik jól 
ismernek, elvárom, hogy jól ejtsék ki, vagy helyesen 
betűzzék. Családomnak és barátaimnak ez nem probléma. A 
helyes vagy helytelen kiejtésből rögtön észreveszem, hogy 
egy barátom, vagy egy idegen hívott fel.
Ugyanez történt Mária Magdalénával is. Jézus sírjához 
sietett, és üresen találta azt. Amint ott sírdogált, egy 
férfi elegyedett szóba vele. Nem ismerte fel, míg nevén nem 
szólította. Előtte beszélt a férfihoz, nézett rá, s mégsem 
ismerte meg, hogy Krisztus az. Sem a zsidó írások ismerete, 
sem Jézusnak a haláláról és feltámadásáról szóló jövendölése 
nem segített Máriának Jézus felismerésében. De amikor abban 
a hajnali órában a nevét hallotta az ismerős hangon 
csengeni, rögtön világosság gyúlt benne.
Mi is így vagyunk ezzel. Tanulmányozzuk a Bibliát, 
elmélkedünk felette, hogy Isten kijelentését megkapjuk. A 
Szentírás ismerete és a teológiai gondolatok által csak 
eddig juthatunk el. De amikor megtapasztaljuk, hogy Isten 
név szerint ismer minket, megértjük, hogy a feltámadott 
Megváltó van jelen.

Imádság: Úr Jézus, ma nevemen szólítasz, és én dicsérettel 
és imádattal válaszolok. Áldott legyen szent neved. Ámen.

Mikor hallottam, hogy nevemen szólított az Úr?
                 K. Cherie Jones (Kalifornia, USA)

IMÁDKOZZUNK A KRISZTUSSAL VALÓ BENSŐSÉGES KAPCSOLATÉRT!